Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - 450 ÉVE SZÜLETETT BALASSI BÁLINT - Tőzsér Árpád: A drámaköltő Balassi Bálint (tanulmány)
450 éve született Balassi Bálint jes szövegének a megismeréséig nagyobb lett volna, mint utána, mintha a szakma többet várt volna az 1958-ig lappangó műtől! Nem, nincs az leírva sehol, hogy a drámaíró Balassi halványabb tehetség lett volna, mint a költő Balassi, de az a tény, hogy a drámája iránt megnyilvánuló érdeklődés a költészete kultuszához viszonyítva szinte elenyésző, hogy a Comoediá- nak új, mai színpadi bemutatója szinte elképzelhetetlen, s az a nyílt aláértékelés, amellyel a kutatók a Comoedia-fordító/szerző Balassi forrásszövegét, az olasz AmarilliX általában kezelik [talán az Amarilli címére mondva el mindazt, amit a Comoediáról akarnának elmondani, valahogy úgy, hogy Balassi módosításai, betoldásai mindenhol kitűnőek, s az egész Comoediá is sokkal jobb lehetne, de a „színtelen” (Eckhardt Sándor) forrásszöveg lehúzza] - nos mindez, azt hiszem, jelez valamit. Az alábbiakban a Szép magyar Comoediá és forrásszövege drámai és költői értékeiről lesz szó, arról, hogy a nagyon is tudatosan dolgozó, s feltehetően a kor más pásztordrámáit is ismerő Balassi miért éppen Cristoforo Casteletti Amarilli]é\ választotta ki magyarításra, s végül arról, hogy a Comoediá külön drámai műként, de Balassi költői életművének a szerves részeként is értékelhető. * * * A teljes Comoediá első és máig legalaposabb kutatója, Eckhardt Sándor jelenti ki az Amarillirö\, hogy az „... egy másodrangú olasz pásztorjáték...”.' Amadeo di Francesco, aki az Amarilli, illetve a Comoediá problematikájának könyvterjedelmű monográfiát szentelt, részben megerősíti Eckhardt véleményét: „... Balassi Bálint a pásztorjáték-műfajnak egy - az irodalomtörténetben perifériára szorult - termékével került kapcsolatba ”? S egyúttal tagadja, hogy a költő a művet tudatosan választotta ki fordításra: „ Balassi találkozása Casteletti pásztorjátékával... véletlenszerű lehetett, nem pedig tudatos erőfeszítés, irodalmi tájékozódás gyümölcse ”.3 Az Amarilli esztétikai értékeiről később ejtünk szót. Szóljunk itt most Balassi választásának „véletlenszerűségéről”, esetleg tudatosságáról. Közvetlen bizonyítékunk természetesen sem az előbbire, sem az utóbbira nincsen, éppen úgy csak feltételezhetjük az egyiket, mint a másikat. De ha meggondoljuk, hogy Balassi mennyire otthon volt az olasz irodalomban, hogy mi mindent ismer belőle, mennyit fordít, s az antik Propertiustól, Ovidiustól Petrarcán keresztül a szintén olaszországi, de újlatinul író Marullusig és Angerianusig mennyi közvetlen olasz hatás mutatható ki a verseiből4, akkor nehezen tudjuk elképzelni, hogy az olasz pásztorjáték-irodalomból éppen csak az egyetlen AmarilliveI „találkozott” volna (s az is csak a véletlen müve lett volna), s nem ismerte például Torquato Tasso Aminta című művét. Ez utóbbi verses pásztordráma ugyanis a XVI. század világirodalmában a műfaj legismertebb darabja, s szinte a kor valamennyi hasonló műfajú alkotásának
