Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - MARGÓ - Tóth Ferenc: A csodaharcsa (életkép)
MARGÓ ők a természettudományi múzeumtól vannak, meg hogy egy ilyen csodát a jövő nemzedéknek is látnia kellene...- Még egy láda aranyért se...- Adnánk érte... Velem meg megfordult a világ. Eszembe jutottak a jányomék, mindjárt jön az unoka... építhetnének kertes házat, vehetnénk autót... néztem azt a csudahalat ,a szívem meg meg akart hasadni...- Odaadta?- Oda - legyintett az öreg elkeseredetten. Nagy csend telepedett a kocsmára, csak néhány horgász mormogta maga elé megszállottan: - Én ugyan nem... az istennek sem...- Hát - állt fel János bácsi - mennem kell. ígértem vagy huszonöt dévért a sógornak, olyan kilósakat... füstölni az a legjobb. Két órába is beletellik, míg megfogom. A kocsmában már élénkültek a vendégek, csengtek a poharak, sistergett a söröshordó. János bácsit ámuló, kételkedő, de mindenképpen tiszteletteljes pillantások kísérték, ahogy kifordult az ajtón. Tóth Ferenc
