Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - MARGÓ - Gyüre Lajos: Tragédia (életkép)
MARGÓ szól ő megfelelő helyen. Különben is, ez az ő ügye. Csakis az övé. Semmi közük hozzá! - Mint a kutyák! - tért vissza gondolata a két fiatalra, akik ekkorra már behúzódtak az egyik félreeső sikátorba. A két őrizetes mellett kellett elmennie. A pap meg az ügyvéd ekkor ültükből felemelkedve eléje léptek, s megszólították: „Szakaszvezető úr, hagyja őket. Mindjárt visszajönnek!”- Félre! Az úristenit neki, mert odavágok! - ordította magából kikelve. Bosszantotta, hogy ez a két senki útját meri állni, akadályozza hivatalos tevékenységében. Ő elébe mernek állni! Aki itt most az államot képviseli! Aki ezt az egyenruhát adta rá! Aki fegyvert adott a kezébe, hogy védje a munkáshatalmat! A vér az agyába tolult, szemei előtt tüzes karikák táncoltak, s már nem volt ura akaratának, elveszítette minden józan ítélőképességét. Már nem tudta, hogy mit csinál. Karjait szétvetve faltörő kosként félretaszította az előtte álló két őrizetest, s elrohant a sikátorok felé, ahol a szoknya libbenését látta. Aztán két felcsattanó lövés hallatszott. Mire a fegyőrök s a rabok odarohantak, csak két vérben fekvő embert láttak, akik még akkor is ölelték egymást. A fiatal fegyőr éppen akkor tette vissza fegyverét az oldalán lógó pisztolytáskába... A pap lassan levetette vasporos, izzadt ingét, s a szabadon maradt testükre borította. A döbbent csendben csak annyit mondott:- Rám támadtak... Önvédelem volt... Agya úgy dolgozott, mint még soha. Hirtelen ötlettől indíttatva még hozzátette: Szökni akartak. Igen, szökni akartak - mondta már szinte kiabálva, s most, hogy rátalált a megfelelő szóra, megnyugodott. Még csak bűntudatot sem érzett. Gyüre Lajos