Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (3 ) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM legnagyobb zavart idézhetik elő a túlnyomó részben különböző felekezeti iskolákban működő magyar tanítók között: „Kívánjuk az iskolakérdés kétes helyzetéből való kiemelését, depolitizálását, kívánjuk - minden köntörfalazás nélkül - az államosítást.”' Figyelemre méltó jelenség, hogy amíg a Szlovenszkói Magyar Tanügy nyilvánosságra hozott programja az iskolakérdés úgymond „depolitizálását” hirdette, addig a lap szerkesztőségének bennfentesei a szociáldemokrata pártban keresték érvényesülési lehetőségeiket. Ez mindjárt nyilvánvalóvá vált, amint közeledtek az 1925. évi őszi parlamenti választások. A lap gárdája 1925 szeptemberében egyezséget kötött a Magyar-Német Szociáldemokrata Párttal, amely értelmében ez a párt a parlamenti választásokon Farkas Gyula felelős szerkesztőt az érsekújvári, Madarász Lajost, a lap későbbi társszerkesztőjét pedig a kassai választókerületben ráteszi képviselői jelölőlistájára, méghozzá mindkettőjüket a harmadik helyre. „Eddig ezen követelménynek egyetlen szlovenszkói magyar párt sem tett eleget, és jelenleg nincs kilátás arra, hogy ez esze ágába is jusson!” - dicsekedett vélt sikerével a „haladó” magyar tanítócsoport szócsöve.2 A baloldali csoportosulás lelkendezése azonban megalapozatlannak bizonyult, mivel az 1925. évi őszi parlamenti választásokon a Magyar-Német Szociáldemokrata Párt oly csúfosan szerepelt, hogy bizony egyetlen képviselőjelöltje sem jutott mandátumhoz. A Szlovenszkói Magyar Tanügy szerkesztősége és a hozzája csapódott baloldali - szociáldemokrata és részben kommunista érzelmű - tanítók akkoriban még egyértelműen a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesülethez tartozónak mondták magukat, közben azonban nagy előszeretettel illették csoportjukat a következőjelzővel: Magyar Tanítók Haladó Csoportja. Sűrűn bírálták a Tanítóegyesület vezetőségét, a tanítóság felekezeti alapon való szervezkedése pedig kimondottan vörös posztó volt a szemükben. Amikor például 1926 januárjában megalakult a Gömöri Református Tanítóegyesület, Tóth Kálmán a Szlovenszkói Magyar Tanügyben mindjárt úgy kombinált, hogy lám „ezen alakulatot tanítóellenes tényezők sugalmazták”, és egyúttal reményét fejezte ki aziránt, hogy a felekezeti alapon szervezkedők „kudarcot fognak vallani”.3 A Szlovenszkói Magyar Tanügy 1928 januárjától nevét egyszerűen Magyar Tanügyre változtatta. Erre azért volt szükség, mivel Kárpátalján is terjeszkedni szeretett volna, és így a címben szereplő „Szlovenszkói” jelzőt tanácsosabb volt elhagyni. Maradt tehát a Magyar Tanügy cím, ellenben a folyóirat jellegét meghatározó alcím már így hangzott: A szlovenszkói és ruszinszkói magyar tanítóság általános tanügypolitikai lapja. A folyóirat kárpátaljai szerkesztője 1928 januárjától a kommunista Czabán Samu lett.4 A lap világnézeti szempontból ezután méginkább balra tolódott. Olykor már kimondottan osztályharcos szellemben fogant cikkeket is közölt, „antiklerikaliz- musa” azonban csaknem minden írásában nyomon követhető. Az 1928. évi januá
