Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - Öllős Edit naplójegyzetei és versei

Öllős Edit naplójegyzetei

a csend megszólal, és épp azt súgja füledbe, amit hallani szeretnél.

Ha megunod, hogy lényeges és lényegtelen egy kupéban utazik, mosolyogva tűröd, hogy az értékrendek különböznek.

(Néha meg sem szólalsz - tudod, ez a legcélszerűbb.)

Ha magaddal vagy egyedül, a mosoly akkor is megtérül.

(A gondolat hatalma nagyobb, mint a kényszeré.)

De ha a magány reggelenként

ordítozik körülötted,

te meg visszaordítasz neki,

túl nagy a hangzavar ahhoz,

hogy meghalld, mit Isten súg füledbe...

ÚTON

„ És történelme van a meséknek. ” (Monoszlóy Dezső)

Ugyanaz az elmélet, ha meg is marad, idővel átalakul.

Bízol sok mindenben, míg rá nem jössz, hogy elsősorban magadban kell bíznod.

Istentől nem várhatsz hamuban sült pogácsát, mert már adott eleget.

Régen megmutatta az utat.

(Most be kell érned a vízzel - az a legfontosabb.)

Kezében tartja az időt.

S mivel látja, hogy birkózol is azzal, ki-kikerülve győztesen, naponta küld napsugarakat, s hagyja, hogy lépkedj. Talán elégedett is veled.

Csak te vársz még több szigort magadtól, s túl feszes a bőröd rajtad...