Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Szalay Zoltán: Egy tisztességes polgár a csatornában (novella)
Szalay Zoltán Egy parasztos külsejű férfi figyelt fel rá egy szűk utcácskában, s üldözni kezdte. Mivel Mihályfi már kimerült volt, a hajsza nem tartott sokáig. A paraszt elkapta és leütötte. Amikor Mihályfi Fülöp magához tért, megint azt a fatuskót látta maga előtt. Nem tudott kinyújtózni, mert lábait és kezeit most is összeláncolták. A nagy teremben még mindig a halál szaga oszladozott. Amint körülnézett, Mihályfi két embert vett észre.- Most már nem úszód meg a kivégzést - hallott meg egy hangot, mely szakasztott olyan volt, mint a feleségéé, akit megölt. Mikor látása kitisztult, azonosította megszólítóját. Mihályfi Emese állt előtte királynői díszben.- Emese, te... - nyögte keserves hangon Mihályfi.- Igen, én vagyok - mondta dölyfösen a lány. - Én vagyok a trónörökös. Bosszút állok meggyilkolt édesanyámért, a királynőért. Pillanatokon belül meg fogsz halni, kutya. A hajléktalan hóhér is rávigyorgott a halálraítéltre.- Hát, maga tényleg nem fér a bőrébe - mondta.- Emese, azonnal szabadíts ki! Nem végeztetheted ki a saját apádat!- Van valami utolsó kívánságod, gazember? - vetette oda Emese.- Most azonnal menj a szobádba, hallod?! - kiáltotta Mihályfi Fülöp, a példás férj és apa.- Hóhér! - adta ki a parancsot az új királynő. Abban a pillanatban a bárd lecsapott.
