Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Bodnár Éva versei (Másnap, Másnap II., Aratás előtt, Fohász a hazáért, Számon kérő számadás, Gyász, Tavaszi óda, Megigézve, Biztatás)
Bodnár Éva versei Aratás előtt Amerre nézek, lágy fuvallat táncol a búzaföldeteken. Itt állok előtted, mindennapi kenyerünket imában hordozó szent termőföld. És nézem pipacsokkal tarkított végtelen arcképed. Magadban hordozod a természet szavát, az anyaföld színét és illatát. A termékenység élő képe vagy... Óh, mily boldog a test, mely befogadja gyümölcseit e földnek! Kár, hogy nem ölelsz még nagyobb teret, hogy kaphasson belőled minden éhes száj egy falat kenyeret! S nem torzítaná el a látványt a tudat: Míg egyik ember kenyérért mond áldást, addig a másik - bizony - éhes marad! Fohász a hazáért Uram! Nézz le a magasból, csodáld ezt a tájat! Hol üde szellő borzol minden kis fűszálat. Hol erdőszélen rőt vad kóborol, s az éjszakában ősi csend honol. Ahol ez a nép hazára talált, de mégsem tudja biztos otthonát. És lassan-lassan elfelejt már sírni. Rég nem könyörög, csak próbálja kibírni mindazt, mit hosszú századokon át cipel már, mint öröklött rabigát. Egyre tovább nézd, Uram! A folyóparti zöld lombok alatt egy percre megpihen a gondolat - szünetet tart a pergő idő. És nincs eszme - sem hatalmi erő, mely rád kötözné kényszerzubbonyát... És hajtana egyre-egyre tovább. Uram! Mi megvívtunk sok csatát! És ontottunk vért, amikor úgy kellett, mert ez a föld el nem veszhetett! Nézz le ránk - úgy kérünk könyörögve, hadd érezzük: miénk lesz örökre!
