Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - Grendel Lajos: Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet)

Mátyás király New Hontban Schiller Mihály meghajolt, és sietős léptekkel visszament az asztalához a hu­szadik század végébe. Fedomak és az orosznak fogytán volt már a türelme, mert a célszemély továbbra sem mutatkozott, ahogy a kártyapartnereinek sem volt se hí­re, se hamva.- Úgy látszik, hiába jöttünk - mondta Schiller Mihály. Az orosz kizártnak tartotta, hogy Nagy Dávid bármit is megneszelt volna a készülő akcióból, vagy hogy elutazott volna. Inkább közbejöhetett neki valami, s ezért lefújta a kártyapartit. Fedor röhincsélt az orosz tanácstalanságán: mi jöhetett közbe? Biztos egy kurva! Neki nem sürgős. Szabad ember, azt hiszi, azt csinál, a- mit akar. Az orosz csúnyán nézett rá.- Utoljára még játszik vele egyet a sors - mondta erőltetett nyugalommal.- Jól átvert minket - állapította meg Schiller Mihály.- Nyugalom - mondta az orosz. - Holnap eljövünk újra. Te pedig telefo­nálsz, hogy várni kell egy kicsit. De szállítjuk őt, arra esküszöm. Hát éppen ez volt az, amit Schiller Mihály a legkevésbé kívánt: még egy na­pot New Hontban tölteni, és a tetejében még magyarázkodni is. Kimagyarázni az oroszt, amiért elszúrta a dolgot.- Menjünk a francba - mondta. - Aludni akarok. - S intett Eriknek, hogy ké­ri a számlát. Erik New Hont-i tempóban hozta a számlát, vagyis nem törte kezét-lábát a nagy igyekezettől, s hozzá még, Schiller Mihálynak úgy rémlett, sunyin is pislo­gott, meg kétértelműen vigyorgott, meg az is eszébe jutott Schiller Mihálynak, hogy Erik bizonyára még mindig lenézi őt a régi dolgok miatt, Maca miatt, hogy bizonyára úgy gondolja, ő még mindig az a senki, akibe bárki beletörölheti a cipő­jét.- Megismersz, Erik? - kérdezte. A főpincér nem nézett a szemébe.- Hát persze - mondta. - Bár ön már nagyon régen nem járt mifelénk.- Nocsak, mióta magázódunk?- A főnök utasítása - mondta Erik. - Munka közben tilos a bizalmaskodás. Vége a régi egyenlősdinek. New Hontban is haladnunk kell a korral. Ez a beszéd tetszett Schiller Mihálynak.- Nagyon okos főnököd van - mondta. - De, tudod, ez kevés. Ez csak a mi­nimum. A tisztaságra és a kifogástalan modorra is ügyelni kell.- Igyekszem - mondta Erik.- Nem hinném - kötözködött tovább Schiller Mihály. - Nincs rendesen ki­pucolva a cipőd és az inggallérod is piszkos. Erik röpke pillantást vetett a cipőjére, majd barátságtalan hangon azt mondta:- Azt hiszem, téved, uram. Schiller Mihály néhány decibellel fölhangosította magát.- Látod, a jó modor is hiányzik belőled. A vendégnek, jobb helyeken, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom