Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom... (2) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM tartották Galántán. A titkári jelentés többek között a következő szavakkal méltatta a jubiláló egyesületet: „Lankadatlan, kitartó munkánkkal elérkeztünk egyesületünk 10. évfordulójához, s büszke öntudattal tölthet el mindnyájunkat az az érzés, hogy az egyesület megalapítása alkalmával vállalt feladatainkat becsülettel teljesítettük, s a ránk bízott értékekkel híven sáfárkodtunk, azokat könnyelműen el nem prédál- tuk, hanem erőnkhöz mérten még gyarapítottuk is. Örömtől eltelten pillantunk visz- sza e jubiláris közgyűlésünkön a múltba, mert a letűnt évek viszontagságai dacára egyesületünk szilárdan megáilotta helyét, s egymásra találtak benne az erősek a gyengékkel, a bátrak a csüggedőkkel.”35 A Magyar Tanító 1931. január 1-jei számában Boross Béla vezércikkben méltatta a lap szerepét, valamint a felvidéki magyar pedagógustársadalom érdekében végzett pótolhatatlan érdekvédelmi tevékenységét. „A nemzeti életlehetőségek kiaknázása és az általános kultúrmisszió mellett lapunk mint az egységes szlovenszkói tanítói lélek kialakítója is megbecsülhetetlen érdemeket szerzett” - vonta meg a lap tízéves küldetésének mérlegét Boross Béla társszerkesztő. „A tíz év előtti célkitűzés valósággá lett. Tíz hosszú, küzdelmes esztendőn keresztül szószólója vágyainknak, törekvéseinknek és követeléseinknek, amint azt leplezetlenül, egyenesen és bátor szóval vallotta az indulás idején. A tanító-igazság keresésében sohasem lankadt, még akkor sem, ha a mások vélt igazságával ütközött össze.”36 1931. május 12-én volt a Tanítóegyesület megalakulásának tízéves évfordulója. E decennium ismételten arra ösztönözte az agilis Boross Bélát, hogy a Magyar Tanítóban visszatekintsen a lefolyt tíz esztendőre, és kiemelje az egyesület pótolhatatlan, szinte egyedülálló nemzeti és érdekvédelmi szerepét. Ünnepi megemlékezésnek szánt cikkében kifejtette, hogy a Tanítóegyesület „a letűnt tíz év alatt a tanítóság erkölcsi és anyagi fundamentumát építette meg lassú, de kitartó munkával”. Nagy erősségévé vált a felvidéki magyar oktatásügynek, valamint „bástyája lett a tanítóságnak, ahonnan védekezhet és - ha kell - támadhat”.37 Tökéletesen egyetértünk a Tanítóegyesület tízéves tevékenységét értékelő megnyilatkozásokkal. Akár az 1931. január 10-ikei galántai jubiláris közgyűlésen elhangzott titkári jelentés valóságtartalmát, akár Boross Bélának a tíz évvel azelőtti alakulásra emlékeztető és azt méltató cikkét vizsgáljuk, tényszerűen megállapíthatjuk: azok szerzői egyáltalán nem túloztak. Az alapszabályok szerint az egyesület politikai kérdésekkel nem foglalkozhatott ugyan, a magyar tanítóság érdekeinek védelme, a magyar oktatás fejlesztése és a nemzeti művelődés terjesztése érdekében kifejtett munkája mégis egy olyan missziós vállalás volt, amely bátran vetekedett a magyar politikai pártok nemzetvédelmi küzdelmének hatékonyságával. JEGYZETEK A X/l.B FEJEZETHEZ 1. Boross Béla: A Felvidéki... i. m. 659. old. 2. Központi gyűlésünk. Titkári jelentés. Magyar Tanító, 1922. október 1., 409^t25. old.
