Irodalmi Szemle, 2004

2004/8 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom... (2) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

zonyította, hogy a tagság elégedett a vezetőség addigi munkájával. Kovács Alajos elnököt, valamint Vásárhelyi Károly főtitkárt további három évre megerősítették tisztségükben.20

A Csehszlovák Köztársaságban 1925. november 15-én megtartották a második parlamenti választásokat. Az új kormány hivatalba lépése után a Tanítóegyesület vezetősége úgy határozott, hogy küldöttséget meneszt mind a pozsonyi Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumba, mind a prágai belügyminisztériumba, mind pedig az iskolaügyi és nemzetmüvelődési minisztériumba, hogy ott szóban és írásban felhívja az illetékesek figyelmét a szlovákiai magyar pedagógustársadalom és általában az oktatásügy legégetőbb gondjaira és problémáira. A Kovács Alajos, Vásárhelyi Károly és Seidl Sándor alkotta háromtagú delegáció először Jozef Kállay szlovákiai teljhatalmú minisztert kereste fel pozsonyi hivatalában 1926. január 18- án. Másnap, január 19-én már a prágai belügyminisztériumban jelentkeztek, ahol az egyik osztálytanácsos fogadta őket. Az iskolaügyi és nemzetművelődési minisztériumban 1926. január 20-án közvetlenül Ottokár Srdinko miniszterrel tárgyalhattak, és nyújthatták át neki a Tanítóegyesület írásos memorandumát.21

Az iskolaügyi miniszternek átnyújtott memorandum foglalkozott a szlovákiai magyar pedagógustársadalom szociális gondjaival, a nyugdíjas pedagógusok nyomorával, a felekezeti iskolák tanítóinak hátrányos helyzetével, de különös nyomatékkai kérelmezte a rendezetlen állampolgárságú magyar tanítók ügyének gyors és pozitív elintézését. „Tekintettel arra - szögezte le az idézett memorandum 4. pontja hogy e szerencsétlen kartársaink a köztársaság fennállása óta a leglelkiismeretesebben végzik a köztársaság érdekében kötelességeiket, kérjük Miniszter Urat, hogy a Belügyminisztériumnál közbenjárni kegyeskedjék az állampolgárság adományozásáért folyamodó tanítók kérvényeinek kedvező elintézése érdekében.”22

Az idézett memorandum 7. pontja a magyar tanítóképzés megoldatlan problémájának orvoslását kérte a minisztertől: „Köztársaságunk közoktatásügyének eminens érdeke, hogy úgy az elemi, mint a polgári iskolai tanítóképzés színvonala minél magasabbra emeltessék. Sajnos be kell vallanunk, hogy éppen a magyar nemzetiségű tanítók képzése ez idő szerint nem áll azon a színvonalon, mint köztársaságunk többi nemzeteinek tanítóképzése. Évek óta hangoztatjuk azon kívánságunkat, hogy a Szlovenszkón élő magyarság kultúrája és ezzel a köztársaság egyetemes kultúrájának emelése érdekében intenzíven képzett tanítónemzedék neveltessék. Ezt pedig a jelenlegi tanítóképzési mód, vagyis a bratislavai egyéves tanítói tanfolyam útján elérni nem lehet” — hangsúlyozta a Tanítóegyesület memoranduma a már oly sokszor megfogalmazott magyar kívánságot. „Kérjük ezért Miniszter Urat, hogy fentebbi indokainkat méltányolva, a magyar tannyelvű tanító- képzés intenzívebbé tétele érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni kegyeskedjék.”23

Ottokár Srdinko iskolaügyi miniszter nem tetette ad acta a Szlovenszkói Ál