Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Jelentés a Cselényi-jelenségről (Pomogáts Béla rögtönzött előadása)
„Mi, a magyar irodalom hívei egy vérből valóak vagyunk...” valahol a nyelvi kísérletek vagy az aleatórikus játékok köztes terében ott vannak a történelemnek, a közösségi létnek, az anyanyelvnek, a közös kultúrának az emlékei, az aggodalom a közösségért és az anyanyelvért, az elkötelezettség az anyanyelvi kultúra megtartásáért és védelméért. Mindez mítoszalakítóvá válik Cselényi költészetében. Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ennek a mítoszalakító rendnek a központi fogalma nála - de nemcsak nála, hanem más szlovákiai magyar íróknál, pl. Dobos Lászlónál is-egy Duna-élménynek a rögzítése és azoknak a mitikus lehetőségeknek a megmozgatása, amiket a Dunával mint történelmi, mint földrajzi, kulturális és mint lelki fogalommal el lehet érni. A Duna ugyanis nem egyszerűen egy folyam, amely elválasztja a felvidéki magyarságot a magyarországi magyarságtól. A Duna mítoszi fogalom, s nem véletlen, hogy a magyar költészetben Kisfaludy Károlytól József Attilán keresztül a mai magyar költőkig a Dunának mindig volt mitikus jelentése és jelentősége. A Dunának ez a mítosza jelenik meg Cselényi László költészetében is. Most már talán csak az van hátra, hogy elmondjam, ki mindenki szerepel ebben a kötetben. Ugyanis mindaz, amit az előbb elmondtam, a leszűrt tanulsága azoknak a tanulmányoknak, azoknak az írásoknak, emelyek ebben a kötetben helyet kaptak. Hiszen itt Fábry Zoltántól a párizsi Nagy Pálig rendkívül sokan jelennek meg és mondják el véleményüket Cselényi László munkásságáról. Olyan felvidéki írókkal lehet itt találkozni, mint Fábry Zoltán, Turczel Lajos, Duba Gyula, Koncsol László, Szeberényi Zoltán, Tőzsér Árpád, Alabán Ferenc, Zalabai Zsigmond, és így tovább. Olyan magyarországi irodalomkritikusokkal, irodalomtörténészekkel, mint Bata Imre, Rákos Sándor, Görömbei András, Esterházy Péter, Zalán Tibor, és olyan nem magyarországi és nem szlovákiai irodalmárokkal is mint az erdélyi Borcsa János vagy a már többször említett franciaországi Papp Tibor és Nagy Pál. Nem szeretném ennek a könyvnek a szerzőit itt most mind bemutatni és felemlegetni, csupán arra szeretnék még rámutatni, hogy nagyon ritka az a költő a mai magyar költészetben, akinek a munkásságával ilyen súlyú, ilyen jelentőségű irodalmárok, költők, irodalomtörténészek, kritikusok foglalkoztak. Hiszen akiknek az előbb a nevét említettem, mind a mai magyar irodalmi életnek vagy az elmúlt negyven év magyar irodalmi életének jeles, meghatározó egyéniségei. És hogyha a kezdet kezdetén arról beszéltem, hogy Cselényinek a költészete, munkássága fellépése milyen vitákat és nemegyszer milyen ellenérzéseket provokált, akkor jó érzéssel, a barát jóérzésével mondhatom azt el, hogy ugyanakkor az utóbbi négy, öt évtized legjobb magyar írói és irodalomkritikusai tették le a garast az ő munkássága mellett. Nagyon kevés olyan akár Szlovákiában, akár Magyarországon, akár Erdélyben élő magyar írót tudnék említeni, akinek a műveiről ilyen jelentős írók, irodalmárok nyilatkoztak volna, méghozzá mindeki azzal az igénnyel, hogy magyarázatot adjon egy izgalmas és jelentős költői életműnek a titkaira. Ez önmagában is figyelemfelkeltő. Ezért vagyok nagyon büszke arra, hogy ez a könyv összeállt, hogy két kiadó gondozásába vette a kéziratokat, mert kiderült, hogy igenis van a
