Irodalmi Szemle, 2004

2004/8 - Kaššovicová, Judita: Versek a KÉK BLUES ciklusból

Kaššovicová Judita

Száradó levelek és a zöldségek szárának illata.

Hogy nincs oly hegy, nem hiszem én, mely azt a mennyboltot kettészelné a közepén.

* * *

A gyöngédség hullámain játszol, hangod lágy, meleg eső és jászol, picike tenger és nagy-nagy folyó, válladon át a lábadhoz csorgó.

A kis lámpást nem oltom el, hiszen a gyöngédség hullámán őrizel.

* * *

Kis autó, játékszekrény, üvegre eső szitál.

Az éj a sötétséget a mezőkön hinti már.

Kis autó, kékellő csepp csúzdáján az utaknak.

Kezed simogat, s az éj barátnőm dzseszt nyakalgat.

* * *

Te alszol és én irigylem az álmot, amely leigázza a tested.

Küldök neked felhőt és egy csepp esőt a szemednek.

Somorján beborul a nagy ég.

Én persze jól látlak,