Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Bereck József: Mese - nincs! (részletek egy meseenciklopédiából)
Mese - nincs! határoztam, hogy nem tűröm tovább ezt a megalázó helyzetet. Világgá megyek. Este, amikor elcsendesült a lakás, és mindenki aludni tért, az ajtó alatt kisurrantam az üres, visszhangzó lépcsőházba. A huzat majdnem lesodort a mélybe. Még szerencse, hogy egy mese a sötétben is lát, és akkor sem fázik, ha történetesen kipenderítették a könyv lapjai közül, de most valóban pocsékul éreztem magam. Hova, merre? Meredek lépcsők vezettek föl és alá. A lépcsőfordulókban gyerekkocsik, a lakásajtók előtt cipők sorakoztak. A fényesre koptatott korlát kígyózva futott le a mélybe. Próbáljuk meg talán fönt, gondoltam, és fölszökdeltem a lépcsőkön. Valahol megnyomták a lift gombját: a kivilágosodott kabin nagyot nyögve lódult neki a mélynek. Nem ijedtem meg jobban, mint egy szánalmas, világgá ment mese ilyen helyzetben, de gyorsan összehúztam magam, s besurrantam a legközelebbi ajtó alatt... Egy ugyanolyan lakásban találtam magam, amilyenből jöttem. Ez megnyugtatott. Tudtam, hogy itt is jobbra nyílik a konyha, balra az aránylag tágas nappali, emitt a hálószoba ajtaja, amott a fürdőszobáé. Vajon gyermek lehet-e a háznál? - álltam meg az utolsó ajtó előtt, amely mögött a gyerekszobát sejtettem. Ekkor halk párbeszéd ütötte meg a fiilemet a hálószobából:- Hova mész?- Megnézem, alszik-e?- Hagyd, nem olyan kicsi már...- Talán lerúgta magáról a paplant.-Nincs hideg.- Könyv volt a kezében... Bizotsan elaludt rajta, s nem oltotta el az éjjeli lámpát... - hallottam egyre közelebbről, s már nyikordult is a hálószoba ajtaja. A szokásos módon besurrantam a gyerekszobába. Pontosan az a kép fogadott, amelyet a suttogó párbeszéd alapján magam elé képzeltem: az ágyban egy kislány aludt, fejjel a kinyitott könyvre borulva. Az arcát meleg fényben fürösztötte az éjjeli lámpa. Az ajka szögletében pici nyálcsepp csillogott. S a könyv... a könyv, amelyre kócos kis feje borult, hasonló volt a miénkhez!!! Gyorsan az ágyhoz szaladtam, felpattantam a vánkosra, s a kislány forró, el- ernyedt karja alatt becsusszantam a könyv lapjai közé. Rövid világgá menésem ezzel véget is ért. A kislány a mesék sorrendjében rövidesen hozzám is eljutott. Rám csodálkozott, aztán többször is elolvasott. Mintha csak kárpótolni akart volna az addigi sanyarú sorsomért. Vagy talán azért, mert ilyen rövid vagyok... N névsor (Mesebeli közlemény) Minden külön értesítés helyett: Hófehérke és a királyfi megtartották esküvőjüket. A hetedhét országra szóló lakodalmon megjelent: Rigócsőr király,
