Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Kiss Noémi: „Cili én vagyok” avagy a régimódi textuális tér (Szabó Magda: Für Elise)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Szabó Magda élete irodalom, s ha kilencedik évtizedében elhatározza, hogy önmagáról mint „Magdolnáról” ír könyvet, akkor pedig Emlékezet. Regénye ezért egyszerre fikció és valóság. E közismert élet fordulatai a magyar történelem fordulataival párhuzamosan következtek be, s ha Szabó Magda emlékezni kezd, az nemcsak személyes írói kaland; érintett vele az ország, egy város, egy vallás, sőt, a múlt század magyar kultúrájának egész görbe vonalas térképe: a zene, a festészet, az oktatás, az építészet vagy mondjuk a sport és a háborúk is. („Cili”) Amennyiben az olvasó összeadná, hányszor szerepel a regényben az én személyes névmás, a magas számú végeredmény azonnal megmutatná, a Für Elise „ajánlás” a könyv címében jóindulatúan félrevezető. Cili, a regény egyik szereplője a nyolcadik fejezetben Magdolnát arra kéri, írjon szöveget Beethoven daliamához. Megszületik a szöveg az emlékezés, a halál jegyében: „Gondolj rám, ha egyszer nem leszek”. A mű vonalvezetése ennek megfelelően megy végbe. Később is többször elhangzik a könyvben, ami már a borító fülszövegében, hogy az elbeszélő (Szabó Magda, írónő) úgy írja meg életét, tárja fel titkát, múltját, emlékeit, szerelmeit, hogy csak látszatra beszél a saját életéről, valójában Cili az emlékezés első részének főszereplője. Az elbeszélő én, az írónő (mint szemtanúja, fultanúja saját életének) a műbéli rögzített szándékai szerint örökbe fogadott testvéréről írja autobiografikus regényének első részét. Ami már önmagában ellentmondásokhoz vezet. Ha jobban szemügyre vesszük ugyanis a szereplők identitásával kapcsolatban kapott információkat, a testvér származása homályban marad. Egyrészt Ciliről korábbi hasonló indíttatású életrajzi müveiben, az Okúiban és a Régimódi történetekben hallgatott Szabó Magda, másrészt Cili származására az olvasó számára mindvégig lebegtetett formákban derül fény, a leánytestvér ugyanis árva, papírjai pedig elvesztek. Létezése a mű mimetikus terében éppúgy lehet tehát a fikciónak „Cili én vagyok” avagy a régimódi textuális tér SZABÓ MAGDA: FÜR ELISE (Abschen) német nyelvű kiadása. Ennél több kiadás is létezik, de a könyvesboltok többségében az itt soroltak sem föltétlenül kaphatóak tapasztalatom szerint csak a „kötelezők”. Vagyis, ha ez a grandiózus életmű elemi szinten alig hozzáférhető, vajon része lehet-e a világirodalomnak, és vajon öröklődhet-e szelleme? Elörvendezhetünk, hogy megjelennek pár száz példányban tanulmánykötetek róla, néhány száz példányos irodalmi folyóiratokban egészen kiváló elemzések, és hogy a kötelező irodalmat azért kiadják. S ha valaki igazán olvasni akarná Németh Lászlót, elmehet valamely fűtött közkönyvtárba. Pécsi Györgyi
