Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Polgár Anikó: Identitás, játék, test Függelék
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2004 rajtam osztozzatok”. A Fabó-versben kirajzolódó test a szövegtest analógiájára működik: „most működni akarok”. Egy leszbikus szerelem csalétkeként mutatkozik tulajdonképpen a catullusi identitásba beleképzelt férfi, akinek közelsége csakis neje (szerelmese) közelségének köszönhetően fontos a vershősnő számára: „Szép Lesbiád szárba szökken. / Hölgyként hökkent. / (Engem is.).” A vágy tárgya közös: a hatalom gyakorlása az identitások kiteljesíthetősége fölött. A Leszbosz, talán, most igazán2 című költemény már egy beteljesült leszbikus viszonyban prob- lematizálódó identitáskomplexumot tár elénk: A lány fiatal, fényes, férfias. Én meg az abszolút nő, az ambivalencia. Ketten együtt: Androgin, Szapphó, Lesbia. Catullus játszik A catullusi szerelemfelfogás nőies karakterjegyeit Adamik Tamás is kiemeli a catullusi kisköltészet esztétikáját elemző tanulmányában. Nőies jegynek számít az érzések bevallott mélysége; a gyötrődő szerelem textualizálása a Catullus előtti görög és latin irodalomban elsősorban női narrátorokhoz tartozott. Adamik Tamás Catullus ihletésében fogant versei egyszerre kezdeményeznek kapcsolatot a magyar költői hagyomány Nagy László nevével fémjelezhető irányával, de a magyar fordítástörténet bizonyos tendenciáit is felidézik, elsősorban talán a domesztikáló hagyomány jellegzetes gesztusait, ugyanakkor az értelmezés terébe kívánkoznak a költő-filológus tudományos Catullus-interpretációi is. Adamik verseiben a catullusi szerelemfelfogás nőies karakterjegyei ugyan nem kerülnek előtérbe (talán a sírás motívumot tekinthetnénk egyedüli feminim jegynek: „Imádtam sírva ékes csarnokát”), a versek alaptónusa sokkal inkább idézheti a felhőtlen, derűs boldogság- leírás megjelenítésének az epikurosi serenitasszal rokon értelmezését.3 Az Agyban című költemény a Catullus által is oly kedvelt erotikus beszédmódot folytatja, s a csókversek roppant tradíciójának újraértelmezhetőségére tesz kísérletet egy veretes, bizonyos poétikai megoldásait figyelembe véve konzerváló beszédmódban. A „Kicsi lánykám, csókjainkat megszámlálni / hogy lehet?” felütés a hetedik carmen felütését idézi meg erős népies hangon: „Quaeris, quot mihi basiationes / tuae, Lesbia, sint satis superque”. A közvetlen odafordulás szembehelyezve a Catullusnál kibontakozó közvetett narratív gesztussal a vers előrehaladtával egyre inkább a társadalmi konvenciók ellenében kialakított titkos szerelem jelzésévé válhat. A doctus Catullus roppant, a hellénista költészeteszmény jegyében kikerekített, egzotikus utalásrendszer beépítésével véli díszíthetőnek és egyre kifejezőbbé és jelentősebbé tehetőnek a vers alaptémáját: vagyis a kérdésre adott válasz épp a doctusx dimenziónak köszönhetően válik kozmikussá, lép a mikrokozmosz világából a makrokozmoszba. Adamik verse a deskripció intimitásában (és játékosságában) talán erőteljesebb érzéki töltést indukál, s ez annak is köszönhető
