Irodalmi Szemle, 2004

2004/7 - Tóth Elemér versei (Magyarul, Veled, Pitypang, Tél a tavaszban, Emberül élni)

Tóth Elemér

Magyarul

Ha hazamegyek - tudom Hanva vár a szívem csapong, mint egy kis madár. A Sajó völgye úgy terül elém, akár a legszebb magyar költemény.

Minden fölujjong, minden simogat, minden virágból magyar dal fakad. Minden bokor, fa magyarul beszél, és magyarul ölel körül a szél.

Magyarul szólnak ismerős kövek, s ha csodálkozom, nyelvet öltenek rám, a szegény elszakadt fiúra,

ki szent hitét itt keresi újra, itt a szülőföld édes-lágy ölén, hogy győzni tudjon vállalt börtönén.

Veled

Feleségemnek

Kiballagni veled a rétre, és napfényt habzsolni ebédre, és kézen fogni - mily varázslat - a gyönyörű százéves fákat.

Lehevemi veled a fűbe, beleesni a régi bűnbe, s megcsókolni százszor a szádat örülve a feltámadásnak.