Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Alabán Ferenc: Értelmes érték (Reflexiók az irodalom értelmezéséhez)
Értelmes érték jobbjai sohasem tértek ki. Szemléletükben a nyelvi (anyanyelvi), az emberi és az erkölcsi tartalmak sohasem válnak külön, szótárukban és alkotásaikban e fogalmak feltételezik egymást. így válhatnak a kisebbségi magyar nemzeti önismeret és öntudat alakításának letéteményeseivé. Az a kisebbségi magyar alkotó, aki ettől megfosztja magát, identitásának egyik fontos sajátosságát veszíti el. A nemzeti, s ezen belül/túl a kisebbségi kultúra és irodalom a globalizálódó világban igyekszik megőrizni sajátosságait és értékeit. Mindkettőnek létérdeke is, hogy a csatlakozások idején megtalálja a saját helyét és otthonérzetét. Feltételezhető, hogy az újabb kibontakozás útja a megmaradás lehetőségét jelenti, melyben a magyar irodalom értékei kiegészítik egymást, fontos megtartó erőt jelentenek és távlatot teremtenek a nemzeti összetartozás és a nemzeti kultúra egységén belül. Az esztétikai értékvilág meghatározó jelentőségű az irodalmi kanonizálódás folyamatában. Az esztéták szerint is az irodalmi alkotások esztétikai értékét több olyan tényező alkotja, amelyek önmagukban nem esztétikaiak, hanem morális, e- motív, tudományos vagy konstrukciós jellegűek, de a műalkotásban esztétikai értékké válnak. Az ismereti (referenciális), az eszméket hordozó (posztulatív), az érzelmi és a formáló értékelemek együtt alakulnak át, válnak esztétikai értékké, egymástól elszakadva azonban kikerülnek az esztétikum közegéből, szférájából. A szöveg nélküli, vizuális irodalomnak is van szerzője, s ez egyik identifikációs jegye. Korunk meghatározó közvetítő eszközei - amelyek a leghatásosabban tudják biztosítani a művészeti üzenetek közvetítését - sem élnek a szerzői névtelení- téssel, mivel a szerzőségről szóló információ is lényeges és fontos tudnivaló. Az új médiumok, az új technikák használata nem garantálja színvonalas műalkotások létrejöttét, mint ahogy például az időmértékes verselés szabályainak ismerete és alkalmazása önmagában sem eredményez színvonalas művészi hexameterekben írt ódát. A szerzők neve nélküli irodalom illúziója - a tradícióktól eltérő - hiányos üzenetek világát hozná létre, melyek nem elégíthetnék ki az olvasók igényét. A történetiséget és a történelmi érzékenységet nem szabad kirekeszteni az irodalom kutatásából, mivel az általános és nemzeti hagyomány iránti vonzalom, respekt és érdeklődés fontos értéktényezője és sorsalakító tapasztalata az egyes embernek és a közösségnek. A küldetéses irodalmi vonulatok - a kisebbségi magyar irodalmak is - lineáris tartásukat minden időben gazdag kulturális és történelmi erőforrásokkal és hagyománnyal támogatták meg. Kisebbségi magyar irodalmak ihletőjévé gyakran válik a létfilozófiai meditáció és töprengés. Ennek egyik eredménye az, hogy írók és költők évekig szinte csak hallgatásukkal vannak jelen az irodalomban, másokban a megrendült hit és a sorsszerűén vállalt értékőrzés ütközése alakítja ki a költő virrasztó magatartását. Ha nem is adnak követhető létmodellt, drámai erővel vetik fel a kisebbségi magyarság és az emberi lét megoldatlan sorskérdéseit, s a reménytelen léttapasztalat bemutatásával is értelmes életre ösztönöznek. A kükletéses irodalmak - így a kisebbségi magyar irodalmak - szinte min
