Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Alabán Ferenc: Értelmes érték (Reflexiók az irodalom értelmezéséhez)
Alabán Ferenc Értelmes érték (Szemléleterősítő reflexiók az irodalmi értelmezés és értékelés szempontjaihoz) Az irodalomban megjelenő újdonságok - természetes módon - háttérbe igyekszenek szorítani a korábbi értékeket. Ez azonban csak akkor lehet jogos és valóságos tartalmú, ha az újdonságok önmagukban több maradandó értéket hoznak. Ha ez nem így van, az újdonságok hamarább megfakulnak és elfelejtődnek, mint az általuk kiszorítandónak vélt irányok és alkotások. Az újdonságok általában nagy szerepet kapnak abban, hogy új horizontot nyissanak az addig meghatározó szemléletben. Jelenünk irodalomelméletének központi kérdése - a kérdezés különböző érdekeltségének ellenére - a nyelviség, a nyelvhez való viszony. Az egymástól sokszor teljesen különböző, egymással gyakran vitatkozó irányzatok és iskolák (a her- meneutikától kezdődően, a dekonstruktivizmussal folytatva a diszkurzív poétikáig stb.) fontos szerepet tulajdonítanak a nyelvről való gondolkodásnak. Ennélfogva a kutatások középpontjában - úgy is mondhatnánk - a tágan értelmezett nyelviség áll, az pontosabban, hogy az alkotók (írók és költők) hogyan viszonyulnak a nyelvhez, hogyan vélekednek róla, gondolataik és nézeteik mely nyelvelméleti felfogáshoz közelíthetők és köthetők. A besorolások persze sokszor mechanikusak vagy éppen a kampányszerűség céljának felelnek meg, mivel a nyelvről alkotott vélemények sokszor egy író műhelyében is változóak, a filozófusok témájaként hatnak, s így a nyelvbe vetett bizalom kételyei is gyakran megjelennek. A múlt század kilencvenes éveiben lezajlott irodalomelméleti paradigmaváltás (!) előtt az irodalomtörténeti korszakolás elsősorban historikus, gyakran politikatörténeti, azaz nem jellemző irodalmi szempontokat érvényesített, s ezáltal leszármazottnak tartotta az irodalmi mű nyelvben konstituálódó és létező létmódját. Azóta néhány munkában a politikatörténeti jellegű korszakolási szempontok helyett az ún. „belső” irodalomtörténeti korszakolási aspektusok kerültek, elsősorban nyelvszemléleti (poétikai) nézőpontot szem előtt tartva. Az irodalomtörténet-írás alkalmazott szokása volt az írói müvek elhelyezésekor egy-egy írói csoportosulás, folyóirat, antológia, nemzedék kijelölése, amit a nyelviség újragondolásának szükségessége nem tart lényegesnek, mivel a generációnak nevezett írói csoportosulások mindig egymástól lényegi vonásaikban különböző és önmagukban is döntő
