Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Szénássy Zoltán: Jókai és Komárom (Száz éve hunyt el Jókai Mór)

Jókai és Komárom 1945 óta ki volt zárva. Szíjj Ferencet még ebben az évben kiteleptették. A 13 ezer darabnyi könyvállományt traktorra hányva vitték a zúzdába. A Jókai Egyesület úgy elnémult, mintha sose lett volna. Csak mi, régi komáromiak, tekintettünk fájó szív­vel a legendás Kultúrpalotára, amely fiatalságunknak, eszméinknek, reményeink­nek színhelye volt. Sokan úgy vélték, hogy a Jókai Egyesület hírét, nevét elmosta a történelem vihara. Tempóra mutantur, szól így a latin közmondás. Ez vált valósággá Közép-Eu- rópában 1990 táján. És amikor 2000-ben, Jókai születésének 175. évfordulójára emlékeztünk, elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy az erőszakkal megszüntetett Jókai Egyesületet feltámasszuk halódó porából. 2000. június 9-én a Madách Könyvüzletben ültünk össze néhányan (17-en) és nyilvánítottuk ki azon szándé­kunkat, hogy a nemes hagyományú Jókai Egyesületet újraindítjuk. Ezen előkészí­tő bizottság elfogadta e sorok írója által előterjesztett Alapítólevelet, melynek a szövege a következő: ALAPÍTÓLEVÉL Mi, Komárom város szülöttei és polgárai, az Úrnak 2000. esztendeje június 9. napján, Jókai Mór születésének 175. évfordulóján, adjuk tudtára Komárom kö­zönségének és a hivatalos szerveknek a következőket: Kötelességünknek érezzük, hogy Komárom város örök büszkesége - Jókai Mór neve és szellemi hagyatéka - soha ki nem hunyó fénnyel világítson az elkö­vetkező évtizedekben és századokban. E célunk érdekében kívánjuk újólag meg­alakítani az egykor oly virágzó Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületet, mely valóságos világítótornya volt Komárom kulturális életének. Hűek és méltóak kívá­nunk lenni apáink és eleink szelleméhez és hagyományaihoz, akik 1911. március 5-én a Vármegyeháza (ma Járási Hivatal) nagytermében megalapították e nemes kulturális fórumot, amely az 1945-ös betiltásig és feloszlatásig a város művelődé­sét irányította. Amikor Komárom városának olyan halhatatlan nagyságai álltak csatasorba a toll erejével, mint: Alapi Gyula, Beöthy Zsolt, avagy Antal Gábor ref. püspök. Ő- ket idézzük most meg a század- és ezredforduló magyarjai, hogy erőt adjanak és hitet sugározzanak felénk az azóta eltelt sok-sok évtized homályán keresztül is. Ok 1911-ben történelmet írtak és példát mutattak nekünk a szülőföld szere- tetéből és Jókai szellemének szolgálatából. Akik nemcsak egy reprezentatív szék­házat, a Kultúrpalotát (Ma: Duna Menti Múzeum) tudták felépíteni, de méltó em­léket állítottak - Berecz Gyula jóvoltából - Jókai Mórnak is,. Legyen ez a mai nap nemcsak a nagy szellemek megidézésének napja, nem­csak hódolatunk kifejezésének pillanata, a mi örök büszkeségünk, Jókai előtt, ha­nem legyen ez a dátum a mi nagy elhatározásunknak is szószólója és figyelmezte­tője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom