Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - Alabán Ferenc: Érték a sajátosságban (tanulmány)
Érték a sajátosságban radálónak érzi a „kisebbségi”, ill. „nemzetiségi” jelzőt, ezért nem tartja elfogadhatónak. Az elkülönülést és elkülönítést úgy hidalja át, hogy művét az egyetemes magyar irodalom részének tekinti, ezzel is tagadva a kisebbségi magyar irodalom létét. Más alkotók (főként kritikusok) külön entitásnak tekintik a kisebbségi irodalmakat, melyek sajátosságaikkal külön részeit képezik az egyetemes magyar irodalomnak. A felmerülő kérdésre - Miért van ez így? - a viszonyulások tisztázásával adható meg a válasz, mivel maga az irodalom és az azt létrehozó alkotó mibenlétének meghatározó eleme(-i) magukban hordozzák viszonyíthatóságuk szintjeit: Alkotó íí íí- sors- élmények (egyéniek és közösségiek)- helyzetek (történelmiek, társadalmiak, és politikaiak)- személyiségjegyek (alkotói lélektani motiváció)- önazonossági és öntudati szféra (identitáskeresés) Ahogy az irodalmi művek, úgy a mű szerzőjének is megvan a körülhatá- rolhatósága és sajátossága. Az alkotó és műve elválaszthatatlan a helyzettől és a környezettől, amelyben létrejött/létrejön, a mű elválaszthatatlan az író élményeitől, személyiségjegyeitől és identitáskeresésétől. Ezért válhat problematikussá egy ilyen sajátosságokkal bíró műalkotás a külső (más közegben élő) kritikus és értelmező számára, és talán ezért nem válhat egy kisebbségi író műve teljes mértékben csak egy nemzeti irodalmi kánon részévé. Ezért korlátozott illetékességű minden ún. „asszimiláló kritika”, mely inkább beolvasztani kíván egy ilyen alkotást a nemzeti irodalmi vonalba, ahelyett, hogy sajátosságait mutatná fel és azt elemezné integráló értelmezői módszerekkel. A kisebbségi magyar nemzeti közegben létrejött irodalmi alkotás meghatározó jegye, lényege az, hogy magyar nyelven íródott, sajátossága pedig az, hogy az alkotója kisebbségi léthelyzetben él, illetve abból a közegből származik. (Gyakori jelenség, hogy a kisebbségi közeget, élethelyzetet idő
