Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - Alabán Ferenc: Érték a sajátosságban (tanulmány)
Érték a sajátosságban gi magyar irodalmak adják fel azt a deffenzív magatartást, amelyet, kétségtelenül az adott ország nemzetiségi és kulturális politikájának nyomása alatt, időnként tanúsítottak. A hagyományos »kisebbségi beszédmód« helyett egy új beszédmód kialakítására van szükség, amely elutasítja a történelmileg kialakult kisebbségi ön- korlátozást és a túlzó óvatosságot, meg tud küzdeni a szabad beszédért és valóban a »sajátosság méltóságát« képviseli. A kisebbségi magyar irodalmak ugyanis nem állnak egyedül, hanem éppen az egyetemes magyar irodalom lelki közössége és belső szolidaritása következtében egy tizenöt milliós nemzet és egy európai »kulturális középhatalom« integráns részét alkotják.”2 Megoldást, perspektívát jelentő, változást szorgalmazó, felelősségteljes gondolatok ezek, melyek biztatást, a jogok érvényesítését szorgalmazzák és a jövő alapját képezik. Bizonyára időre van szükség, amíg megteremtődnek a feltételek a „kisebbségi beszédmód” elhagyásához, a- míg természetes módon érvényesülhetnek a jog biztosította lehetőségek, s végbemennek a tudati változások. Biztató azonban az írók, költők műveiben és a kisebbségi magyar publicisztikában is egyre gyakrabban megjelenő ismérv és szempont, miszerint a magyar kultúra, a magyar irodalom - hagyományaival, tudatával és értékrendjével - egységes szellemi entitásként értelmezendő, melynek történelmileg kialakult régiói és intézményrendszerei vannak. * * * A szélesebb értelmű európai polgárosuló folyamat, valamint a fokozatos társadalmi fejlődés részben megváltoztatja a határon túli magyarok (mint nemzeti kisebbségek) önismeretének összetevőit és mélységét. A tudati változás ontológiai szinten már jelenünkben lemérhető ezekben az irodalmakban, további kötődésrendszerüknek újszerű bővülését illetően is. A nemzeti kisebbségi irodalmak hagyományosan egyrészt etnikai, nyelvi és kulturális, másrészt társadalmi és állam- polgári kötődésük által eleve meghatározottak (ún. kettős kötődéssel). Ennek a kötődésrendszernek a lényegi értelmezése is megváltozott a polgárosuló társadalomban és olyan (talán az eddigieknél fontosabb) momentumokkal bővült, amelyek leginkább kifejezik lényegét, a regionális kapcsolódással, ami a sajátosságból adódó összetartozás tudati megszilárdulásából következik. Ez a regionális kötődés, mint perspektivikus tény ui. pontosan kifejezi a konkrét nemzeti kisebbségi, az erdélyi, a szlovákiai, a vajdasági, a kárpátaljai irodalom és kultúra konkrét régiókhoz tartozó magyarság etnikai és kulturális hovatartozását, érdekeit, sajátosságait és elkötelezettségét. Ez az ún. regionális kötődés lényegében nem befolyásolja a magyar nemzeti kisebbségek kultúrájának és irodalmának sem etnikai, sem társadalmi viszonylatait, de mindenképp elősegíti saját lényegének, belső meghatározottságainak kibontakozását. A kisebbségi magyar nemzeti irodalmak kapcsolat- és kommunikációs szintjének primer fokozatai rendszerben szemlélhetők:
