Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - Szalay Zoltán: Az átlagember (novella)

Szalay Zoltán- Bombariadó volt az étteremben - válaszolta az asszony.

Bombariadó. Jó kis véletlen, gondolta a férfi, éppen bombariadó.- El kell mennem — mondta. - Meg kell egyeznem Priamosszal a barack ügyében.

Azzal elment, az asszony pedig bement a nappaliba, és sírva fakadt. Most már biztosra vette, hogy megcsalja. Egy kis sírás, de végül is elviselhető a dolog.

Amint sötétedni kezdett, rögtön elindultak. Koromfekete ruhákat öltöttek magukra, mármint a három bevetésre induló férfi. Mindhárman kaptak egy-egy Berettát, s az utolsó eligazítás után Titán kiszállította őket a célponthoz. Nem sok mindent mondott róla, valami diplomata volt, aki hűen szolgálta a Görögországot kirabolni szándékozó nyugati kutyákat. Kondouriotisz lelkesedett. Hatalmas ház volt, óriási garázzsal, úszómedencével, minijátszóparkkal a gyerekeknek, akikből, mikor felnőnek, hasonló árulók lesznek. A három fegyveres betört a házba, felkutatták a keresett személyt, a kijelölt célpontot, akit meg kellett ölniük. Kondouriotisz és az egyik újonc lőtte le - vagy tíz golyót eresztettek bele. Mással nem találkoztak a házban. Nyugodtan kisétáltak, Titán felvette őket, és hazamentek.

Másnap Kondouriotisz megint úgy ment munkába, mint akármikor máskor. Már egyáltalán nem volt ideges. Még élt benne az eset emléke, de pár nap múlva a dolog kifakult. Egy hónap elteltével alig emlékezett az egészre. Annyira hagyott csak nyomot benne a dolog, mint mikor megnéz az ember egy különleges filmet. Amikor a hírekben látta, nem is nagyon figyelt oda. Olvasott róla az újságban, de csak úgy átfutott a cikkeken. Elfelejtette. Atlagemberi életmódjába sokminden belefért. Ez is.