Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Fónod Zoltán: Mi tette Európát Európává? (esszé)
Mi tette Európát Európává? akadályozni a királyi Magyarországon az ellenreformáció győzelmét. Később a hétéves háborúba bonyolódtak bele a hatalomért versengő országok (1756-1763). Ez a háború balul ütött ki Franciaország számára, és ismét Anglia helyzetét erősítette meg. S ami nem sikerült XIV. Lajosnak, hogy Európa ura legyen, azt száz év múlva - húszéves háborúskodás után — Bonaparte Napóleon kísérelte meg. A 27 éves tábornok győzelmet győzelemre halmozott, majd megbuktatva a Direktóriumot, államcsíny útján (1799) az új köztársaság (tíz évre választott) első konzulja lett. Az európai győzelmek és előnyös békekötések után előbb élethossziglani konzullá választatta (1802), majd 1804-ben császárrá koronáztatta magát, melyet népszavazás erősített meg. Míg a tengeren az angol Nelson admirálissal szemben sebezhető volt (trafalgari tengeri csata, 1805), addig a szárazföldön Napóleon Grande Armeé-je verhetetlennek bizonyult. Austerlitznél (1805) I. Sándor orosz cár és I. Ferenc osztrák császár csapatai felett győzött, egy évvel később a poroszok felett aratott győzelmet, s a franciák 1807 őszén bevonultak Berlinbe. Később Bécs következett, s dicsőséglistáról, melyet a párizsi Diadalív hirdet, a győri csata emléke (1809) sem hiányzik. A császár sordöntő tévedése volt, hogy Spanyolországot bekebelezte (1808), mely évekig tartó harcot eredményezett. A franciák 1809-ben ismét bevonultak Rómába, ahol Napóleon elfogatta a pápát, mert az nem azonosult az egyházi állam annektálásával, és kiátkozta Napóleont. A Franciaország elleni koalíció vezető ereje ezekben az években Anglia lett. Végzetesnek bizonyult a tábornok számára a szövetséges Oroszország megtámadása (1812). A súlyos veszteségekkel járó borogyinói csata után még elfoglalta Moszkvát, a kiégett és elhagyott várost, majd seregével visszavonult anélkül, hogy az oroszok megadták volna magukat. Az orosz reguláris és gerillalakulatok támadásai meg a fagy és az éhség súlyos következményekkel járt: a 600 ezer főnyi hadseregből kb. 20 ezer ember maradt életben. Utolsó éveiben hívei is elfordultak tőle, a forradalom árulójának tekintették, s végül a Lipcse mellett vívott „népek csatája” (1813. október 16-19.) Napóleon megsemmisítő vereségével végződött. A franciaellenes koalíció (1814 márciusában) bevonult Párizsba, majd az önkéntes száműzetés és a száznapos uralom után a döntő csatát a koalícióval 1815. június 18-án, Waterloonál vívta, és elvesztette. Ezzel a sorsa is megpecsételődött. Berzsenyi Dániel találóan fogalmazta meg a siker titkát Napóleon esetében, mikor ezt írta: „Nem te magad győztél, hanem a kor lelke - szabadság, / Melynek zászlóit hordta dicső sereged.”A Bécsi Kongresszuson (1814 októberében) a Napóleont legyőző hatalmak azért ültek össze, hogy helyreállítsák Európa régi rendjét, és újrarajzolják a térképét. Elvük: a legitimitás, céljuk: a forradalmi vívmányok eltörlése, a szabadságeszme és a nemzeti gondolat elnyomása volt. A nagy újjárendezés záróokmányát néhány nappal a waaterlooi csata előtt (1815. június 9-én) írták alá. A győztes hatalmak létrehozták a Szent Szövetséget, a „testvériség elszakíthatatlan szálaival”. A négyhatalmi rendszer (Anglia, Ausztria, Oroszország, Poroszország), a vesztes Franciaország felvételével (melyet a Bourbonok képviseletében
