Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Ankét az európai uniós csatlakozásról nyilatkozása és teljesítménye, az anyanyelv nemzetet egyesítő és megtartó lényege kocsmaszintre sivárodik, valamiféle habogássá, vagy - nálunk - „sajátos” keveréknyelvű periféria-hangzavarrá. Pontosítok: ez a periféria-hangzavar már nálunk jelen idejű tény! De azért fel a fejjel, feleim, vigasztalódjunk, hiszen lehetne mindez sokkal rosszabb is; időnként még kisüt a nap... Görömbei András- Fábry Zoltán kétségbeesésében fogalmazott 1936-ban ilyen sarkítottan és félreérthetően. Az „egyformasággá színesedés” önellentmondás, hiszen egyformává nem színesedni, hanem színtelenedni lehet. A „Hazánk: Európa” számomra nem azt jelenti, hogy „nem magyar, nem cseh, nem német és nem francia, de európai”, hanem azt, hogy ,jó magyar, jó cseh, jó német, jó francia és ezért jó európai”. Az európai kultúrában példaszerűen otthon lévő Kosztolányi írta: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami... Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.” Sok hasonló vallomást idézhetnénk a magyar irodalomból Illyés Gyula Koszorú című versétől Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat című esszéregényéig, melyek mind-mind arról vallanak, hogy az anyanyelv nemcsak kommunikációs eszköz az ember számára, hanem sajátos szemlélet is. Éppen ezért az európai irodalom gazdagságát, értékét sem az „egyformává színesedés” képtelensége biztosíthatja, hanem egyes nemzeti irodalmainak semmi mással nem helyettesíthető színei és értékei, melyek világirodalmi szinten szólalnak meg. A magyar irodalom nem akkor tölti be hivatását az európai kultúrában, ha elveszti sajátosságait, hanem ha azokat egyetemes érvényűén tudja kifejezni. A magyar nyelv olyan társtalan és gazdag, a magyar sors olyan mély és bonyolult, hogy az igazi tehetség számára az irodalomban nagy kihívást és nagy lehetőséget biztosít. Más nyelveknek, más népeknek mások a sajátosságaik, de minden kis nép külön szín, külön érték az európai kultúrában. A semmilyenség állapota pedig taszító az európai ember számára, hiszen az európaiság a személyiség értékeinek a megbecsülését is jelenti. Grendel Lajos- Európai, aki magyar, vagy cseh, vagy szlovák, vagy német, vagy dán stb.- a mai uniós európai ember ezt így fogalmazná. Az elmúlt másfél évtizedben Európa számtalan országában megfordultam, így tapasztalatból állíthatom, hogy a magyar irodalom és kultúra olyan megbecsülésnek örvend ma a „közeli külföldön” (amely ezentúl már nem lesz számunkra teljesen külföld), amilyennek soha korábban. Azt tapasztaltam, hogy minden országban nagy becsben tartják és óvják a saját nemzeti kultúrájukat. Gyönge és hitvány nemzet lennénk, ha nem így tennénk mi is. Semmiféle desztillált, művi európai kultúra nem létezik. Nemzeti kultúrák
