Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Jövőnk: Európa Duba Gyula- Nemzetállami „rossz szokásait” Európának fel kell adnia! Különben érdembeli egysége lehetetlen. Nem könnyű ezt elképzelni. Mintha azt mondanánk: vén földrészünk bújjon ki a bőréből! Kénytelen lesz mégis. A globalizáció elnyeléssel fenyegeti, a terrorizmus pedig traumák látomását idézi, fenyegető titokként merednek ránk! Egy alapjaiban megrendült világ víziójával nézünk szembe, amelyben radikalizálódik az oktalan méretű pusztítás ösztöne! Az emberi ész realizmusára a fanatizmus irracionalizmusa mered. Csak egységes védekezés lehetséges ellene. Amellett újabb dilemmát vet fel: a békés rendezőelvek mögött kényszerítő erőnek kell állnia! A jóindulatú humanizmus már a huszadik században csődöt mondott. Mintha mindez fából vaskarika lenne. Mert milyen emberséges érzés vagy gondolat az, melyet erő érvényesít?! A válasz túl hosszú, bonyolult, s talán problematikus lenne. A huszonegyedik század történelméhez és a civilizációban betöltött szerepéhez méltó leckét adott fel Európának: aktív humanizáló erőnek kell lennie! Alabán Ferenc- A tervek és előrejelzések alapján a nemzetállami „szokások” kezelését az EU eddigi gyakorlatán és a jövő számára készített megvalósítandó dokumentáció hitelességén mérhetjük le. Talán az eddigi legjelentősebb európai uniós szerződés 1991-ben, a maastrichti csúcsértekezleten született meg, mely nem véletlenül az integrációs folyamat mérföldkövének is számít, mivel eddig legtisztábban fogalmazta meg a megvalósítandó uniós célokat. Ezek az átfogó célok rendszert alkotnak, s egyben a különböző területeken garanciáját is adják annak, hogy a történelem a nemzetállamok diktatórikus és sokszor sovén-nacionalista volt politikai gyakorlatát egyértelműen meghaladott múltnak tekintsük. A kiegyensúlyozott, tartós gazdasági és társadalmi haladás biztosítékaként a célok között szerepel „egy belső határok nélküli térség létrehozása” a gazdasági és társadalmi kohézió javításával, a Gazdasági és Monetárius Unió megteremtésével, amely hosszú távon az egységes valutára is kiterjed. Ez a „belső határok nélküli térség létrehozása” nemzetközi síkon összefügg az EU identitásának megőrzésével, elsősorban a „közös kül- és biztonságpolitika” révén. A maastrichti értekezleten a résztvevők abban is megállapodtak, hogy „hatékonyan megvédelmezik a tagállamok polgárainak jogait és érdekeit az uniós polgárság bevezetésével”, és hogy a tagállamok „a bel- és igazságügy területén szoros együttműködést alakítsanak ki”. Ezek a kiemelt területek majdani következetes működtetése minden közérdekű politikai ügy demokratizált formáját is igényli, és a szabályozások (bár területenként jelentős különbséggel) biztosítják a szükséges funkcionalitást és hatékonyságot. A közös kül- és biztonságpolitikajogi és intézményi háttere így garantálja a túlkapások elleni fellépéseket. A nemzetállamok kisebbségek elleni antidemokratikus intézkedései, beavatkozásai megfékezésére sokat tett eddig is az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ), melynek bizalomerősítő intézkedései az álla