Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
JÖVŐNK: Európa • Az új évezred a kelet-közép-európai országok egy része számára is elhozta az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségét. Tájainkon 2004. május 1-jé- től új időszámítás kezdődik. Az új kihívások, vagy ahogy sokan mondják: az „ újgyarmatosítás ” miatt, a nemzeti megmaradás számára a küzdelem elejét is jelentik ezek az évek? Pomogáts Béla- Meggyőződésem szerint semmiféle „újragyarmatosítás” nem fenyeget bennünket az Európai Unióhoz csatlakozva. Az ilyen aggályokat egyszerűen az veti fel, hogy a korábbi szövetségi rendszerek mindig valamiféle alávetettségbe, kiszolgáltatottságba kényszerítették a kisebb országokat, így Magyarországot. Ez történt a múlt század harmincas éveiben, midőn a náci Németország hatalmi rendszere, majd a század második felében, midőn a Szovjetunió imperializmusa fosztotta meg nemzeti függetlenségüktől a közép-európai országokat. Az Európai Unió szerkezete egészen más, ezt olyan kisebb uniós országok helyzete és fejlődése igazolja, mint Ausztria, Finnország vagy éppen Írország, ez utóbbi például több száz esztendős angol uralom után éppen az európai integrációban találta meg a maga függetlenségének és haladásának zálogát. Ezért úgy gondolom, hogy az uniós integráció merőben új lehetőségeket fog megnyitni Magyarország és a többi közép-európai ország előtt, miközben a nemzeti függetlenség fenntartásának is garanciája lesz. Gál Sándor- A harmadik évezred hajnalán - mivel az amerikai „bizniszterror” mára betemetett minden klasszikus európai értéket - minden üzletté degradálódott. így a „csatlakozás” lényege sem egyéb banki tranzakciónál. A mi „sajátos” nemzetiségi valóságunk ebben az idilli „európai kaszinóban” zéró értékű; még saját bankszámlaszámot se kapunk... Görömbei András- A magyarság minden szempontból rendkívül rossz állapotban érte meg az Európai Unióhoz való csatlakozás idejét. Fizikai állapotában elöregedett, életakarata megtört, szellemi és erkölcsi tekintetben saját hagyományaihoz méltatlanul a- lacsony színvonalra süllyedt. A magyar nemzet elvesztette öntudatát és önismeretét. Álvitákkal, álproblémákkal tölti múló idejét, miközben ég a háza. Szellemi és erkölcsi kérdésekben a megosztottsága kétségbeejtő. Ami az egyik embernek szentség, az a másiknak gúny tárgya. Ha a magyarság nem tud erkölcsében, szellemében és fizikai állapotában megújulni, akkor a magyar nemzetet az Európai Unió hamarosan eltünteti a föld színéről. Újra - és immár véglegesen - beteljesülnek Ady kétségbeesésben fogant próféciái: „Elveszünk, mert elvesztettük magunkat.” Az Európai Uniót én a magyar nemzet számára óriási és kikerülhetetlen kihívásnak, próbatételnek látom.
