Irodalmi Szemle, 2004

2004/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Az interaktív líra

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

„És rólad írnék, de tkp. nem te vagy.

Tkp. én csak én csak én vagyok,

a mindenséget bíró büszke hím,

kártyában mindig győztes zsarnokod” (Ód, I. 211.)

Vagy: „s én feltúrnám a bundát visítnál mint az emse hullna fröcsögve úgy rád

heréim drága vemhe (...)

begerjedő kolostor madonna pokalipszis elcsángált tyúkapostol”

(Don Quijote második szerenádja, 1. 214., 216.)

Ezekben az idézetekben nem érzem radikálisnak az orbáni költészetet (lásd: a nő mint alárendelt). A nemiség tematikájának vagy az obszcén nyelvnek nem minden változata jelent automatikusan szubverzív jelentéslehetőségeket a lírai szöveg számára. A testtel és a nemmel foglalkozó költészetnek (mint amely Orbán Jánosé is) progresszívebb vonulata számára a nemi szerepek átstrukturálása, a destabilizált konvenciók, az identitás verbális rekonstrukciói, a transzgresszív nemiség képe olyan szöveglehetőségek, amelyek a test dekonstrukcióját nem az elnyomó kulturális minták erősítéseként, hanem a szétszedés és összerakás megállíthatatlan játékaként képzelik el.

3. populáris nyelv - a populáris nyelv kialakítása nemcsak Orbán János Dénes, de majdhogynem egy egész erdélyi generáció számára jelentett kihívást (Sántha Attilától Fekete Vincéig). Ebből a szempontból Rejtő Jenő életműve került centrális, az újraértelmezést és újraírást előhívó pozícióba. A 90-es években egyes szövegeivel a nonszensz felé forduló (fiatal) magyar irodalom folyamataiba helyezhető ez a késztetés, Varró Dániel, Keresztesi József szövegei mellé. A popula- ritás azonban az erdélyi költőknél, s főleg Orbánnál tágabb ideológiai háttér felől értelmezhető: „Az Olvasót szolgáló irodalomnak éppen ezért egyesítenie kell a tö- meg- és a »magas« irodalom erényeit. Egyszerre kell mélynek és fogyaszthatónak lennie. Ez a korántsem utópisztikus képződmény a populáris irodalom. Nem utópisztikus, hiszen nagy müvek fémjelezik már nagyon régóta. Két példát hoznék föl, Rabelais Gargantuáját és Pantagrueljét a régi időkből és García Márquez Száz év magányát jelenünkből. Olyan művek ezek, melyek bizonyítják a populáris irodalom erejét és hatalmasságát: élvezetesek, mint egy ponyvaregény, és mélyek, mint a világirodalom csúcsára állított, de igen gyakran olvashatatlan művek. És még sorolnék néhány nevet (...), a teljesség igénye nélkül: Villon, Shakespeare, Voltaire, Victor Hugó, Dickens, az ifjúsági irodalommá degradált Dumas és Jules Verne, Oscar Wilde, Stephen Leacock, vagy a magyar irodalomban Jókai,