Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KITÜNTETETTEK - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzetek)
Cserepek Egy éjszaka után már végképp nincs póz (persze előtte és alatta sem volt sok), mégis (vagy éppen azért!) minden oké!- Szükséges rossz mindig van. De szükségtelen jó is akad, s azok hatása jóval tovább tart. (Mondd, négy hónap is valami?! Próbáltam én már ennek többszörösét is, s mégsem hullott le a lepel!)- Alkotmányjogi panasszal a családon belül vajon kihez fordulj?- Némely ügy elhúzódik. A bíróságon biztosan. De a szerelemben valamilyen „áthidalhatatlan” különbségből adódó „nézet- eltérés”...?- Idézőjellel vagy anélkül, zárójelezett kérdőjellel vagy anélkül... Hát épp ez az! Hogy ez korán sem „megy egyre”!- Mikor az ember (még) nem tud dönteni: ez (már) szerelem...? Vagy - illetve egyelőre - csak játszadozunk egymással...?- Hogy idővel, no meg kellő erőfeszítés árán a rabélethez is hozzá lehet szokni... Mintha én is ezt tenném, legalábbis már „meglehetősen” szabadnak érzem magam. (Ha adnak időt gondolkodni...)- Újabb „miniatűr” salto mortale kilátásban. Holnapután. Gondolom, ezt is Isten akarta így - hát én majd (most is) bizonyítok!- Csak „ennyi” az ára, hogy elkerüljem a salto mortalét...? Hát nekem óriási, az biztos, de Isten (újra) próbára tesz! (Most nem szabad túl sokat gondolkodni. Be kell bizonyítanom, hogy Márainak sem volt mindenben igaza!) ÁLLAPOT (napló) Mikor az embernek hirtelen hiányérzete támad (a megszokottnál jóval nagyobb - ezért figyel fel rá), csak valami „prózafélébe” érdemes fogni, hogy szerezzen magának némi sikerélményt (ha giccsesen miniatűr is), és feledtesse - most éppen kínzó - magányát (mert „nem illik leakasztani” senkit, ugye!) Ilyenkor a szellő sem bizserget (sőt...!), „tüneményeid” jelenléte - és „okos” szavai - meg egyenesen kihoznak sodrodból. Istenhez szólni „sincs kedved”, mert - még magad előtt is szégyelled ezt bevallani... - már szinte unod, hogy mostanság mindig arra kell kérned őt, fogjon vissza kicsit a tempóból, ami a súlyos kereszteket illeti... Felsóhajtasz. (Egyszer. Szívből-tüdőből jövően - hátha segít -, mert sóhajtozni nem a te stílusod.) A világ kicsi, ugye (ezt már sokszor, sokakkal megállapítottad), de most mégis túl nagynak érzed - ahhoz legalábbis, hogy maradandóan
