Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KITÜNTETETTEK - Fónod Zoltán: Erőt és derűt az új kihívásokhoz...
KITÜNTETETTEK illene ismerniük a magyar irodalmat. A kisebbségi irodalmakat is! Egyébként a magyar irodalom rangja, egysége csak politikai frázissá silányul az egymással „váltógazdálkodásban” versenyző kormányok számára. Megbecsülés kérdésében (lásd pl. az irodalomtörténeti visszaigazolásokat, meg a díjazottak rendjét!) gyakran még a békát is keresni kellene. Ha a politikai kultúra számára az irodalom és a művészet is „politika” lesz, akkor a díjak odaítélése nem a napi politikai gyakorlat igényeit követi majd, hanem a művészi/tudományos teljesítményeknek szólnak. Más szóval: az igazak lesznek a címzettek, nem a — tisztelet a kivételnek! — hűségesek. Elég a „várólistát” szemügyre venni, hogy észre vegyék, kik maradnak „le” évről évre — a megbecsülésről! Ezzel együtt, amikor gratulálunk Duba Gyulának a József Attila-díjhoz, saját soraival, a Nevető ember című kötetében (1959) megfogalmazott gondolatokkal szeretnénk mindjárt vigasztalni is: „A nevetés csodálatos dolog ... A nevető ember nem lop, nem csal, nem gyilkol, a nevető ember megértő, elnéző, humanista. Szereti az emberiséget.” Kedves Gyula! Az emberiség valóban megérdemli, hogy szeresd, esetenként a- kár elnéző is légy vele szemben! Nem a Te bűnöd, hogy nem mindig vagy „szem előtt”, de a Te erényed a bölcs alázat azokkal szemben is, akik rosszul vagy alig ismerik munkásságodat. Talán igazad is lehet abban, hogy a méltánytalanságokkal, mellőzésekkel szemben egyetlen igaz válasz csak a munka, az alkotó kedv meg az a hihetetlen optimizmus lehet, ahogy az életedet éled s a mindennapjaidat alakítod. Harminckét kötettel a hátad mögött, ezt minden kockázat nélkül megteheted! Még akkor is, ha aligha vigasztalhat az a helyzetkép, melyet Tőzsér Árpád a napok-ban úgy fogalmazott meg: a „legnagyobb botrány pedig az, hogy 2004-ben szinte az e- gész magyar irodalom van a pauperizálódásnak” (tehát: az elszegényedésnek, a le- rongyolódásnak) „azon a mélyszintjén, hogy csak egy egyetemes-kozmikus Baumgarten- vagy Kossuth-díj segíthetne rajta”. A szőlő persze — továbbra is! — savanyú marad, de semmi nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy jó egészséget, termékeny éveket, sok sikert, derűt és alkotókedvet kívánjunk új kihívásaidhoz, őszinte és merész terveidhez, melyekhez (vélhetően!) ez a díj is ösztönzést adott! Fónod Zoltán Gratulálunk a kitüntetetteknek!
