Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - Öllős Edit: Cserepek (részletek)
Cserepek- Isten is tudhatja immár (ha eddig nem tudta) ma reggeli imámból, hogy a- zért meglehetősen önző vagyok... (Majd igyekszem - neki is - bebizonyítani az ellenkezőjét.)-„Válság”. Ez a délután négy óra, ez a nap „legkeservesebb” időpontja... Ilyenkor mindig őröltén vágyom valakire... És most már tudom is, kire! Igaz, egyelőre „csak” az a biztos, hogy ő is AKAR engem („egy életen át”), hogy sző- késbama a haja, kék a szeme, szereti a zongorát, az állatokat... Meg mit is tudok még? Hát hogy LEHET vele beszélgetni! Telefonon ,Jó pár” koronámba került már, de fontos az?! Hiszen a pénz nem számít! Ahogy az mindig volt, van is, és lesz is - bíznod kell magadban. A pénz után „menni” kell, a pénz nem számít, az kell, hogy legyen, mint a levegő, melyet beszívunk.)- „Szerelem”. Az a bizonyos szikra még nem is lobbant lángra, mégis mintha máris a kiábrándultság kukucskálna a kulcslyukon át...- „Döbbenet”. Úgy látszik, délután négykor alkotni kissé erőltetett. (Ilyenkor sokkal inkább egy égig érőt beszélgetni lenne kedvem...)- Néha nem is kell „megértő” fülekre találni, csak olyanokra, melyek vé- giggallgatnak...- Variációk tűzre. Visszavonni a tűzszünetet, olajat önteni az amúgy is égő tűzre - és hagyni, hogy lobogjon a Láng.- Délelőtt még szerelmet vallottak (és felháborítottak), most nyugalom és csend van körülöttem (és izgatott vagyok). Egyébként hajnaltól dolgozom.- (Megint) szétzúzódott bennem egy apró (?) illúzió... Már csak (?) hormonjaim zaklatnak... Végül is... „Kaland az élet”.- Single-nek lenni hátborzongató, néha szomorú - mindenesetre izgalmas.- Ahol az emberek könnyen és jó szívvel adnak ajándékot, és annak örülnek, ha azt elfogadják - ott lehet a szerelem több, mint egymásra utaltság...- Nem igazán tudok most a munkámra összpontosítani - a pozitív kritikák is hidegen (?) hagynak, hiszen az „életemről” van szó!- Mikor azok a bizonyos húrok (megint) pattanásig feszülnek, s legjobb ba- rátnőmhöz sem szólhatok, (ismét csak) tollat érdemes kézbe fogni...- A Tiborok napja. Hármasban, ha kissé erőltetetten is, de minden nagyszerű volt. Aztán, mikor beborult, az egyiket - akaratlanul - útjára bocsátottam, a másikkal zivatar közepette eget verőt szeretkeztem.
