Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Duba Gyula: Köszöntünk, Európa! (esszé)
Duba Gyula re kockázatosabb, metafizikus jellegű. ízig-vérig átszövi életünk minden szeletét, létünk bugyraiban is jelen van, és titokzatossággal tölti el az emberi kozmosz „fekete lyukait”. A jövőt érintő kételyeink is innen erednek. Az európai kultúra néhány kulcsfogalom köré szerveződik. A reneszánsz a humanizmust szülte, ami viszont gondolatszabadságot, majd ebből gazdagon filozofikus létszemlélet és tudományos gondolkodás következett, megalapozva az emberi szabadság eszményét, a demokratikus politikai gyakorlatot. A fejlődési folyamat a homo sapiens modernizálódása és kiteljesedése. Mintha az utolsó században a homo sapiens - a bölcs ember - nyomában szorosan ott járna a homo oeconomicus, aki nem bölcs és megértő, hanem pragmatikus és célszerű! Nem lesz könnyű dolguk Európa politikusainak! Az egyesülés során talán ezért nem is emlegetnek régies eszméket, a szabadság szentségére utaló jelszavakat, alig érintik a „szellemi azonosság” kívánalmát, elsődleges céljuk a világ leghatékonyabb gazdaságának a megteremtése! S ez annál nyugtalanítóbb, hogy a cél igaz, mert szükségszerű! Ma a szellemi katedrálisok is anyagi bázisokra épülnek. A posztmodem világban, a globalizáció feltartózhatatlan szétgyűrűzése korában a lét alfája és ómegája a gazdasági növekedés. Ez a világi fejlődés motorja, kis és nagy termelői tigrisek dzsungele, melyet a globalizáció monstruma ural. Nem szilárd és mozdíthatatlan monumentum, mint az óriáshegységek, piramisok és katedrálisok, inkább képlékeny, akár az óriásfolyók, vagy mint maga az óceán, zúdul ránk és terjed megállíthatatlanul. Sodorva magával az egységesülés kérlelhetetlen kényszerét, az óriási méreteket és hatalmas egyféleséget, a világméretű uniformizált formákat és már-már kozmikusán homogén tudatot. Hozza magával a gazdasági alárendeltség kényszerét, az angol „világnyelvet”, a vizuális kultúra és látványművészet (film, televízió) felhígulását és durvulását, a szappanoperák és világsztárok dicsőségét, a reklámok és a fikciók kultuszát, a gondolkodás gépiesedését, a fogalmak kiürülését és a sémák mindennapiságát, a szellemi világ törvényszerűnek tűnő és megállíthatatlannak mutatkozó anyagiasulását. Minden jellemzője és hozadéka Európa lényege ellen szól! Mert Európa lehet egységes, de sosem lesz homogén. Az uniformizált egyformaság és a tömegméretű formák az európaiság karakterének a végét jelentenék, szellemisége elsorvadását, amely a globális azonosságnak éppen az ellenpólusa. Födrészünk mindig is a természetes emberi tarkaság és népi változatosság gyűjtőedénye lehetett, nemzetek és etnikai változatosság versenyének porondja, nyelvek és kultúrák együttélésének földje. Történelmének lényege és mintegy jövőjének biztosítéka a bonyolult sokszínűség. Egységének sem lehet az a célja, hogy természetes emberi gazdagságát, értékeit korlátozza vagy megszüntesse. Sajátos érdeke az legyen, hogy olyan gazdasági együttműködést és hatalmi filozófiát teremtsen, olyan sokrétű együttélési gyakorlatot alakítson ki, amely lecsiszolja az érdekek sarkait és az ellentétek élét, a nemzeti kultúrákat megértővé teszi egymás i- ránt és létrehozza a kölcsönösség és a hasznos együttmunkálkodás törvényét.
