Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Duba Gyula: Köszöntünk, Európa! (esszé)
Duba Gyula zépkorban is a klasszikus szellemiség vívta védharcát a pogány barbárság ellen. Nem véletlen, hogy az ókor második felében új humánum indult háborúba, hogy a keresztény eszmék pajzsa mögött és a keresztesek kardja élén alapozza meg és szentesítse érvényét az akkor ismert Európában és határvidékein. Hasonlóképpen járhatnánk végig földrészünk történelmének vérrel bőven öntözött útjait. A harcokban uralkodók és királyok hódítottak, birodalmak terjeszkedtek, ám seregeik zász- lain többnyire eszmék jelmondatai lobogtak! Mintha évszázadok során az emberiség Európában ébredt volna öntudatra, földrészünk minden korban eszmények talaja és szellemi javak bölcsője, majd a közösségi gondolkodás szülőföldje lehetett. Ami persze némileg talán túlzásnak tűnhet, vagy legalább is egyoldalú ítéletnek, ám cáfolni nehéz lenne. Talán éppen azért, mert innen indult diadalútjára a modern tudományos gondolkodás és az azt kísérő humanizmus eszmerendszere. Az emberiség felfedező nyugtalansága az újkorban leginkább Európában kísért. Hódításra kész ideák terén sosem volt hiány! Emlékezzünk, hogy a második félezred első felében mint uralta földrészünket tűzzel és vassal a dogmává vált keresztény hit és a világhatalmi tényező szerepére törő római egyház, s az évezred közepén mint szállt szembe vele a reneszánsz szellemi hullámain érkező reformáció! A középkori emberből újkori, majd modern ember születik. Fejlődését szakadatlan háborúk kísérték. Százéves háborúzás, a vallásháborúk kora, majd az újkori forradalmak. Az európai szellemiség és életérzés rádöbben a szabadság fogalmára és a nemzet mibenlétére, s harcba indul érte. Az újkor hajnalán filozófusok tündökölnek és eszmék lobognak, életprincípiummá válik a gondolkodás! A szellemi alkotók munkája elhivatottsággá fokozódik és felértékelődik. A francia király katonái elől menekülő Voltaire, háza ablakán kiugor- va a porosz uralkodó udvarába rohan, ahol menedéket találva tovább folytatja filozófiai munkáját. Helyi példát említsek? Drábik Miklós, a vénséges „morva testvér” Lux in tenebris (Fény a sötétségben) című könyvét, melyért és lázas eszméiért Lipót Habsburg uralkodó Pozsony főterén rettenetes módon kivégeztette, ugyanezen művét a francia Lajos király díszes bőrkötésben nyomatta ki, becses ajándékul odaadó híveinek és rokonságának osztogatta, könyvtára díszévé tette. Öntudatos hálával emlékezhetünk, hogy Rákóczi Ferenc szabadságharca jóval megelőzte a francia forradalmat, amely aztán megfogalmazta a modem európai humanizmus lényegét: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség! S bár az újkori háborúk mögötf egyre inkább érezzük a modern gazdasági rend, a kapitalizmus erősödő érdekellentéteit, még a tizenkilencedik század szabadságharcait is ideák szülték: a reakciós elnyomás ellenében a haladás és nemzeti önállóság eszméi! Aztán a huszadik század mindent ösz- szezavart. Embertelen hatalmak, „eszmei” köntösbe öltözhettek, és forradalmi eszmék torzultak el a hatalmi kizárólagosság önzésében. Mi, magyarok, akár nehéz szívvel is gondolhatnánk Európára! A huszadik századira mindenképp. Mintha mindig gyanakvó szemmel nézett volna ránk, s mintha sosem értett volna meg igazán! A tatárdúláskor, a török időkben sem, ami
