Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM hatóságok már szilárdan kezükben tartották a hatalmat, sőt 1919. március 1-jén a Duna hídját is lezárták, miáltal teljessé vált Komárom kettéosztása. A gimnázium a- zonban a folyamatban lévő 1918/19-es tanévben a pozsonyi Iskolaügyi Referátustól még nem kapott semmiféle utasítást. Megjegyzendő, hogy a tanintézetnek a szóban forgó tanévben 426 növendéke volt, ebből 425 volt magyar, egy pedig francia nemzetiségű. Az 1919/20-as tanév megnyitására 1919. szeptember 9-én került sor mindenféle különösebb engedélyeztetés nélkül. A tanítás nyelve természetesen továbbra is a magyar maradt. Az 1919/20-as tanévre beíratott 525 tanulóból 522 volt magyar, 2 német, 1 pedig francia nemzetiségű. A csehszlovák tanügyi szervek képviselője - Stefan Hattala tanfelügyelő - 1920. június 4-én jelent meg első alkalommal a gimnáziumban, s közölte Mórocz Emílián igazgatóval és a tanári karral a hatalom elvárásait. Néhány nappal később - 1920. június 9-én - a tantestület tagjai letették a szolgálati fogadalmat a Csehszlovák Köztársaságra, de ezt megelőzően ehhez kikérték rendjük beleegyező hozzájárulását.56 Jelentős esemény volt a bencés gimnázium, valamint egész Komárom szempontjából Iván Dérer szlovákiai teljhatalmú miniszter látogatása Jókai városában 1920. június 23-án. A teljhatalmú miniszter többek között a Szent Benedek-rend székházának küldöttségét is fogadta. A deputáció mindenekelőtt a gimnázium érdekében emelt szót Dérer miniszternél. Kérelmezték, hogy a rend deáki és komárom- füssi birtokainak jövedelméből az államhatalom engedélyezzen igénybe venni bizonyos összeget a tanintézet szükségleteire, illetve hogy a folyó tanévben érettségiző diákjainak olyan érettségi bizonyítványt állíthassanak ki, amellyel azok magyarországi felsőfokú tanintézetekben is folytathatják tanulmányaikat. Az audiencián az a többször is hangoztatott vád is szóba került, hogy a helyi Szent András-templom- ban az egyik szentmise után a bencés tanárok úgymond a magyar himnuszt intonál- ták. A bencés rendház küldöttsége azzal védekezett, hogy amennyiben talán meg is történt a „himnuszbotrány”, ahhoz a gimnázium tanárainak nincs semmi közük.57 Máskülönben a teljhatalmú miniszter készségesen ígéretet tett a komáromi bencés küldöttség kérelmének pozitív elintézésére. A magyar himnusz énekléséről például nagyvonalúan kijelentette: neki ugyan nincs elvi kifogása az Isten, áldd meg a magyart éneklése ellen, mivel tisztában van vele, hogy a magyarok azt úgyis mindig énekelni fogják. Mindazonáltal azt tanácsolta a komáromiaknak, hogy amíg a viszonyok „egészében nem rendezettek”, illetve amíg a magyar himnusz éneklése büntetendő, addig azt a szlovákiai magyarok ne énekeljék.58 A csehszlovák államhatalom a Felvidéken 1920 nyarára oktatáspolitikai szempontból is tabula rasát csinált. A békekonferencia megnyitásának időpontjában -1919. január 18-án - Csehszlovákia már birtokában volt az igényelt magyarországi területeknek. A trianoni békediktátum aláírásának napján - 1920. június 4-én - pedig Csehszlovákiában már javában működött a választott parlament, megszülettek a földreformtörvények, megtörtént a régi magyar közalkalmazottak lecserélése, kisajátították a magyarság kulturális és közművelődési intézményeit, romokban he
