Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - Öllős Edit: Cserepek (részletek)
Öllős Edit Cserepek {részletek)- Ha zokog a lélek, a száj is ritkán mosolyog. Ha mosolyra húzódik mégis, mert a helyzet úgy kívánja, a szem szomorú marad.- Helyzet. Akár egy baka egyedül éjszaka a laktanyában, ha ágyhoz kötött, és nincs a keze ügyében villanykapcsoló.- Vita után. Most játssza a büszkét. Duzzog. Hallgat. Kérem! Én már megmondtam a magamét!- Akiben vetélytársat látunk, annak nem feltétlenül megjelenésén kell „túltenni”!- A posztfeminizmus korszakát éljük, ugye-, ideje lenne hát megírni a Posztfeminista bibliát!- A gondolkodás, beszéd, nyelv, irodalom kapcsolata? Közeli. (Vér szerinti. Például így: a gondolkodás a nagyapa, a beszéd és a nyelv a fiai, az irodalom az unoka.)- Reggel. Némi zenével inspirálnám a múzsát, hogy lerázza magáról a (magzat)vizet, de ő „beéri” a napsugarakkal, és türelemre szólít fel...- Dél felé. (Talán) felértem magamhoz, sőt már inkább attól tartok, fentről nézek le magamra...- A lelkesedés, ugye, vízhatlan is tud lenni (meg felhőket súroló), de egy- egy vasárnapiasan józan „elmefuttatás” könnyen leszállíthatja a földre!- Mikor újra beköszönteni látszik a tépőzáras hajnalok kora (csak erőltetet- ten szoros a nadrágszíj...), az objektív vélemény meg még objektívebbé válik, a kora este pezsgőfürdőben sziesztázik, majd felkér egy ropogós csárdásra.- Néha mintha vakond lennék, aki a föld felszínén nem érzi jól magát...- Hiába szeretne az ember kisebbségi kormányzást bevezetni a családban, be kell látnia, hogy ez lehetetlen! (Felesleges kampányba kezdeni...)- Mikor „csendesen” indul a nap (minden olyan „visszafogott”), szellő is
