Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM még csaknem színmagyar városka volt. A hatalom stratégiája azonban egyértelműen oda irányult, hogy ebben a városban is felszámolja a magyar középiskolai oktatást, s helyette a „csehszlovák” nyelvűt honosítsa meg. Az impériumváltás Rozsnyón két jól működő középiskolát talált, a premontrei rend vezetése alatt álló Katolikus Főgimnáziumot, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumot. Az átmeneti 1918/19-es tanévben még mindkét tanintézet megőrizhette magyar jellegét, 1919 nyarán azonban már Rozsnyót is elérte az új államhatalom romboló keze. 1919. augusztus 26-án a városban megjelent egy bizottság, élén Stefánek iskolaügyi referenssel. Stefánek mindkét magyar tanintézetet feloszlatottnak nyilvánította, bár kétségtelen, hogy nem állami, hanem felekezeti iskolákról volt szó. Persze mindjárt azt is kilátásba helyezte, hogy a csehszlovák iskolaügyi kormányzat a soron következő iskolaévben egy „csehszlovák” tannyelvű állami reálgimnáziumot létesít a városban. A megszüntetettnek kimondott két magyar főgimnázium növendékei csaknem kivétel nélkül magyarok voltak. Stefánek adatai szerint a feloszlatás idején a Katolikus Főgimnázium 186 tanulójából 181 volt magyar nemzetiségű, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium 286 tanulójából pedig 282. A két tanintézetet együttvéve is mindösz- sze 4 szlovák nemzetiségű tanuló látogatta.40 Az Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium 1919. november 17-én kelt 54 154-es számú határozatával mondta ki a Rozsnyói Csehszlovák Állami Reálgimnázium létrehozásának tényét, amelynek igazgatói tisztségére Ľudovít Greek kapott megbízatást. Az új „csehszlovák állami” tanintézet már csak „csehszlovák” tannyelvű első évfolyamot nyithatott, párhuzamos magyar osztály nélkül, a II—VIII. évfolyamokban azonban egyelőre a fokozatosan kiszorítandó magyar nyelven folyhatott a tanítás. Az 1919/20-as tanév mindössze 1920. január 19-én indult be, és 1920. június 30-án már véget is ért. A tanév végén a rozsnyói „csehszlovák állami” reálgimnázium magyar jellege azonban még mindig nyilvánvaló volt. A tanintézet 333 növendékéből 320 fő vallotta magát magyar, 7 német, és csak 6 „csehszlovák” anyanyelvűnek. Az I. évfolyamban, amelyben már csakis államnyelven folyhatott a tanítás, a tanév végén 19 növendék lézengett, de ebből is csak 3 fő volt „csehszlovák”, ezzel szemben azonban 16 fő volt magyar anyanyelvű.41 A kegyes tanítórend vezetése alatt álló Lévai Római Katolikus Főgimnáziumra is hasonló sors várt, bár az 1918/19-es tanévben még ezt a tanintézetet sem bántották. A háborús összeomlás, valamint a cseh megszállás és az impériumváltás sok bonyodalmat okozott ugyan, s ez mind a tanítás mennyiségét, mind minőségét illetően kihatással volt az iskolai oktatásra, szervezeti és szerkezeti változtatásokra a tanév folyamán azonban még nem került sor. A lévai főgimnázium 1918/19-es iskolai évről kiadott évkönyve így vall a tanév folyamán tapasztalt rendellenességekről: „A jelen tanévnek minden hónapja a politikai átalakulás következtében igen mozgalmas volt. Az előadásokat sokféle körülmény gátolta. Tényleg csak szept. hónapban, azután nov. 16-tól febr. 20-ig és ápr. 9-től május 3-ig volt előadás. Összesen körülbelül 160 napig tanítottunk. Csak természetes, hogy ennyi idő alatt a
