Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

ményezi az ő sokszor meggondolatlan és elhamarkodott magyarellenes lépéseit, illetve az ő túl radikális iskolapolitikáját. Stefánek - saját utólagos állítása szerint - azzal érvelt, hogy ő bizony a magyar etnikai területen elegendő magyar iskolát hagyott meg a magyaroknak, az ellene felhozott vádak tehát egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Ami pedig a magyar mentalitású tanítókat és tanárokat illeti, a- zoktól minél előbb meg kell szabadulni - érvelt Stefánek. Állítása szerint sikerült meggyőznie mind Masaryk köztársasági elnököt, mind pedig Habrman iskolaügyi és nemzetművelődési minisztert addigi eljárása helyességéről. Ezek után természetesen Šrobár miniszter is neki adott igazat Zoch zsupánnal támadt nézeteltérésében.10

Az iskolaügyi referens ezután pedig addigi eljárása helyénvalóságának tudatában megerősítve folytathatta likvidátori munkáját. Mindjárt 1919 februárjában sor került a besztercebányai középiskolák átvételére, kivéve persze a Besztercebányai Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumot, amelyet egyszerűen feloszla- tottnak nyilvánított. Ennek az volt az oka, hogy az 1919 januárjában megejtett helyszíni vizitáció után teljesen reménytelennek és kilátástalannak ítélte e tanintézet „csehszlovák” tannyelvűvé és szellemiségűvé való átalakításának lehetőségeit, ezért inkább annak teljes felszámolása mellett döntött. Az evangélikus főgimnázium esetleges magyar tanintézetként való meghagyása pedig teljesen elképzelhetetlennek tűnt Stefánek számára. „A Csehszlovák Köztársaság Nemzetmüvelődési Minisztériuma a tiszta szlovák Zólyom vármegye területén nem hajlandó megtűrni egyetlen tanintézetet sem, amelyben magyar nyelven és magyar szellemben oktatnának a magyarul gondolkodó tanítók” - értesítette Stefánek már 1919. január 28- án írt levelében a besztercebányai evangélikus egyházat.11

A Besztercebányai Királyi Katolikus Főgimnázium átadása és átvétele 1919. február 26-án zajlott le. A tanintézetet Simon Miklós igazgató csak jegyzőkönyvileg rögzített tiltakozás után az „erőszaknak engedve” volt hajlandó átadni Stefánek iskolaügyi referensnek. A volt főgimnázium új nevet kapott: Besztercebányai Andrej Sládkovič Csehszlovák Állami Gimnázium (Československé štátne gymnázium Andreja Sládkoviča v Banskej Bystrici). Igazgatóvá a Csehországból odahelyezett Emanuel Pavelkát nevezték ki.12 Az 1919. február 22-24-én lebonyolított behatás után azonban kiderült, hogy a „csehszlovák” tannyelvűvé változtatott tanintézet iránt vajmi csekély az érdeklődés. A volt királyi katolikus főgimnázium növendékeinek csak mintegy a fele kérte a behatását, a megszüntetett evangélikus főgimnáziumból pedig még ennél is kevesebben. A tanítás 1919. február 26-án ennek ellenére elkezdődött, de most már „csehszlovák” nyelven. A tanulók egy része azonban továbbra is tüntetőleg magyar nemzeti színeket és jelvényeket viselt, aminek rövidesen rendőri vizsgálat lett az eredménye. Az evangélikus egyház városi vezetősége pedig azzal a kérelemmel fordult az iskola új igazgatójához, hogy az a magyar növendékek számára engedélyezze a magyar nyelvű hitoktatást. Az ez irányú kérelmet az iskola új vezetése azonban rövid úton elutasította.13

Hasonló sors érte a Besztercebányai Magyar Királyi Állami Felső Leányiskolát is, amelyre Stefánek 1919 februárjában a csehszlovák állam nevében