Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - Szalay Zoltán: A megigazult vámos

A megigazult vámos

nem szabadította meg a bor - soha nem lehetett mosolyogva látni, arcára örök kedvetlenség telepedett, ajkait pedig a szótlanság szállta meg. Néha-néha mondott egy-két szót, de csak mikor már elkerülhetetlenné vált a beszéd. Egyébként úgy járt-kelt a templomban és a sekrestyében, akár egy kicsike, borgőzös leheletü, hús-vér szellem.

A papnak meg kellett várnia, míg Kálmi bácsi hazamegy a családjához, melyet most már csak egy ősöreg vizsla jelentett számára, amely már igazán őskövületszám- ba ment. Kálmi bácsi ezzel a kutyával beszélgetett a legtöbbet. A pap sokszor megértette őt. Szeretetre méltó emberkének tartotta, de ebben a percben mindent megadott volna, ha gyorsan eltűnik a közelből.

Melindának több mint negyed órát kellett várakoznia, aztán a plébános kedveskedő bocsánatkérések közepette bevezette a sekrestye aprócska világába, amire a lány mosolygó „nem tesz semmit”-ekkel válaszolt. Az atya két széket hozott a helyiségbe a templomból, s közben egy kicsit körülnézett odabent, nem mászkál-e itt még mindig a kicsi Kálmi bácsi. Miután megbizonyosodott róla, hogy Csend uraság pöffeszkedve birtokba vette az Isten házát, tehát egyedül van a bájos Melindával, visszahúzódott a sekrestyébe, két székkel. A lány nekitámaszkodott a kicsi szekrénykének, s a szemben lévő falon lógó táblácska feliratát olvasta.

EZ A TEMPLOM AZ 1600-AS ÉVEK ELEJÉN ÉPÜLT, DE VALÓDI FORMÁJÁT A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN NYERTE EL, MIKOR IS BAROKK STÍLUSBAN TELJESEN ÁTÉPÍTETTÉK. EZT MEGELŐZŐEN CSAK EGY KICSI, FÁBÓL KÉSZÜLT KÁPOLNA ÁLLT EZEN A HELYEN. 1832-BEN TŰZVÉSZ PUSZTÍTOTT A FALUBAN, S A TEMOLOM IS MEGRONGÁLÓDOTT. SZÁMOS AKKOR KELETKEZETT KÁRT CSAK A XX. SZÁZAD VÉGÉN JAVÍTOTTAK KI.

Tovább is olvasta volna, de ekkor belépett a pap a két székkel. Mindketten leültek, közel egymáshoz. Melinda csak ekkor figyelt fel a helyiség rettentő szűk voltára.

A ma elhangzott evangéliumi részletről, a Lukács 18, 9-14-ről kezdtek beszélgetni, a pap hozta fel a témát; ebben a képmutató farizeus öntelt imája hasonlíttatik össze a bűnbánó vámos őszinte esedeklésével, s míg az előbbi nagyképűen hálát ad Istennek saját jóságáért, a másik mellét verve könyörög irgalomért. A tanulság pedig: „Mindazt, aki folmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, fölmagasztalják.”

Melinda úgy gondolta, az atya semmiképp sem lehet ötvenötnél idősebb. Egy kicsit vonzódott az idősebb férfiakhoz, de inkább csak tudat alatt, magának sem vallotta be. Tetszett neki a magabiztossága, amellyel a cifra szavakat megzabolázva díszes mondatokat teremtett. Tetszett neki a tartása is, ez a szinte daliás alkat, ami igazán férfiassá tette; s tetszett neki ősz haja, mely egy szűz hóval fedett rét látványára emlékeztette, s mindenre, ami ezzel összefügg, s csupa kellemes képzettársítás ugrott be neki erre, mint vidám gyerekek, hahotázó Mikulás, karácsony. Nem zavarták ráncai, bőre petyhüdtsége, izmai ernyedtsége, nem látta benne a rohamosan öregedő, a szenilitás, keringési zavarok és prosztataproblémák korának előszobájában álló pasast, vagy talán nem akarta látni.