Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MŰHELYTITKOK - Zalaba Zsuzsa: Levelezés Zalán Tiborral
MŰHELYTITKOK kításához, át- és szétformálásához. De a vers mégiscsak - és végső soron - a szavak különleges kombinációja, így közel sem biztos, hogy azok képesek a legérvényesebb vagy legérdekesebb kombinációkra, akik a legmagasabban vagy legmélyebben vannak az ön által megjelölt érzelmi-élmény skálán. Persze, a létrehozásból nem zárható ki a szándék, amelyben benne foglaltatik a szerző mentális állapota, de óvakodnék ennek túldimenzionálásától, abszolutizálásától. Az, hogy az én szövegeim komorabbak az átlagnál - ahogy egy, a közelmúltban, kortársban megjelent tanulmány írója, Vilcsek Béla állapítja meg, számomra érvényesnek tűnőén, minden mozzanatukban a válságot, mint átélhető világélményt modellezik -, nyilván alkati kérdés. Az viszont már baj, ha a guruló madarat, ezt a kedvesnek szánt mesefűzért is szorongással olvasta. Éppenséggel vidámnak szántam a történetet. Úgy látszik, az én műveimben megjelenő vidámságfokom még innét van a normális emberi vidámságküszöbön. S hogy valamennyire kimerítsem a kérdését, a „mi marad ki?” vonatkozásában a kérdés nem is az számomra, hogy mit nem írok meg, hanem egyre inkább az, hogy mit hagyok ki abból, amit megírok. És itt a kígyó hamar megharapta a farkát, mert visszajutottunk az első kérdésének Pilinszky-prob- lematikájához, a kimondhatóság határának kereséséhez, a szavak visszafogyasztá- sának erkölcsi és esztétikai parancsához, a megszólalás érvényességéért vívott küzdelemhez. Azt gondolom, és itt is ellentmondók az érzelmek által diktált íráskényszernek, mindent meg lehet írni, ha megvan hozzá az író eszköztára. Csak nem érdemes mindent megírni. Az idő előrehaladásával, az élet- és művészeti tapasztalatok halmozódásával egyre kevesebb a megírásra érdemes, és ezt a keveset is egyre nehezebb abban a formájában létbe segíteni, ami számára még és már optimális a belső működéséhez. * Az alkotás folyamata, a tartalom, mennyire megtervezett? Vannak önma- guktól önmagában kirajzolódott gondolatok, vagy az alkotás folytán teljesedik ki a mondanivaló? Mennyire határozzák meg a gondolatokat a véletlenek és a pillanatok? Enged-e egy hirtelen jött ötletnek, történésnek, befolyásolhatják-e a vers tartalmának alakulását az aktuális történések, érzések, indulatok, bármi?- Természetesen. A vers alkotásfolyamatára gondol... bár, az én esetemben gondolhatna az egyéb münemekben született írásaimra is, hiszen valamennyi mű- fajtalankodásomkor megengedek magamnak egyfajta költői eljárásmódot, ahogyan az adott témához viszonyulok (amit nevezhetnénk műnemi fegyelmezetlenkedésnek is). Bár az is lehet, hogy nem is tudnám nem megengedni ennek a költői szemléletmódnak az eluralkodását rajtam. Amíg régen, vagy nem is olyan régen, a megírandó szövegeknek csak nagyon kis hányadával voltam előre tisztában, sőt, verseknél sok esetben csak az első sor formálódott meg bennem, amit azután követett a többi, kirajzolva egy lehetséges haladási irányt számomra, addig ma már az egész megmutatkozása után kezdek hozzá a csak szavakkal való rögzítésnek. A tartalommal természetesen ilyenkor sem vagyok tisztában (annál is inkább nem, mert a
