Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Turczel Lajos: A szlovák rádiónak és magyar adásának alakulása 1928 és 1938 között (előadás)
A szlovák rádiónak és magyar adásának alakulása 1928 és 1938 között Nemzetiségi szempontból keverék embernek számított: anyaági nagyapja a kuruc kor híres történetírója, Thaly Kálmán volt, apja pedig szlovák származású félig szlovák, félig magyar. A családjában az ő gyermekkorában is nagy viták folytak, s úgy látszott, hogy ő magyar lesz. Szellemi pályáját az első világháború vége felé 16-18 évesen magyar versekkel kezdte. Ezek egyikében már 1919 elején különös vallomást tett: egy szlovák vagy cseh lányhoz szólva azt írta, hogy megtagadta érte a magyarságát. Gyötrelmes vallomása ellenére a kialakuló szlovákiai magyar életben is aktív szerepet vállalt, s egy magyar nyelvű művészeti folyóiratot is megszervezett. Ilyesmi akkor a háború utáni nyomorúságban nagy luxusnak számított, s gyorsan elkelt. Nemzetiségi viszonylatban a rádiós Tilkovsky az apja példáját követte, s a rádió igazgatójaként nemcsak előírás szerint használta a Vojtek Tilkovsky nevet, hanem öntudatosan is. De a magyar adás is nagy szívügye volt, s a terjedelmét a heti két óráról napi két órára emelte. Ez nagy jelentőségű változtatás volt, és a sorozatos irodalmi és képzőművészeti előadások csak ilyen tág szinten valósulhattak meg. Az irodalmi előadások szervezésében a Masaryk Akadémiában dolgozó Szalatnai Rezső is segítségére volt Tilkovskynak, s a képzőművészet viszonylatában ezt tette Brogyányi Kálmán is. Ezek a segítők a Masaryk Akadémia tagjai és alkalmazottai voltak, s ottani munkafeladatuk az irodalmi és művészeti élet korszerűsítése volt. Ami a szlovákiai magyar képzőművészet bemutatóját és értékelését illeti, e tekintetben sokat jelentett az, hogy Tilkovsky és Brogyányi e téren elismert szakemberek voltak, s az irodalmár Szalatnai is intenzíven foglalkozott a képzőművészet fejlődésével, s a képzőművészeti problémákról sok írása jelent meg. 1938 nyarán Tilkovsky már rosszul érezte magát a rádióban. A csehszlovák államválság akkor kezdett tetőződni, s a rádióban nagyon sok neki nem tetsző közlemény hangzott el. Kintről és belülről is támadások érték őt, s ezért felmondott, s nemsokára Szlovákiából is eltávozott. Ősszel aztán a pozsonyi rádió teljesen az új helyzethez idomult, s a szlovák állam kialakulása után pedig Tisoék hozománya lett. Ami a magyar adást illeti, azt a bécsi döntés után egy időre beszüntették. Visszaállítása után a vezetője egy nyugdíjas korú ismert színész, Ungvári Ferenc lett. Ő zsidó származású volt, de egy ideig Tisótól menlevelet kapott. Aztán a koncentrációs tábort neki is el kellett szenvednie. A szlovák állam alatt a magyar adás a korábbinál szűkebb, szegényesebb volt, de azért irodalmi portrék is szerepeltek benne. A kulturális élet vonatkozásában érdemes megemlíteni néhány anyagot és akciót. A Mezei Gábor nevet használó Walla Frigyes (Frici) sokszor tartott előadásokat Bartókról és Kodályról, Schleicher László középiskolai tanár, karnagy és zeneszerző pedig az általa szervezett diákcsoportokkal ért el nagy sikereket. (Elhangzott az ünnepi műsorban)
