Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - Antalík József versei (Virrasztás, Fohász, Könnytelen magamban, De profundis, Emlék)

Antalík József versei

Virrasztás

Éjjel,

kínt ontó sötétben, vérrel

borított kezekkel, lázban

vacogó fogakkal, múlttal

kábult fájdalomban, szótlan

imákat zokogtam.

Vigyorgó telihold

képébe meredve,

meggyilkolt

szerelmem

mellett,

dermedt,

könnytelen szemekkel, verseket rebegtem.

Soha még életem,

így.

nem

gyűlöltem.

Fohász

Uram, ha már nem leszek itt,

Kérlek, vigyázzd Ő lépteit!

Könnytelen magamban

Éljek-e

Nélküled,

Gyötrődve

Kívüled?

Vigyem-e

Terhemet,

Esengve

Szerelmed?

Úttalan

Utakon,

Untalan,

Konokon,

Roskatag

Fáradtan,

Hordalak

Magamban.

Cipelem

Keresztem,

Könnytelen

Énbennem.

Találom Nyugalmam Vajon a Halálban?