Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Tisztelgés - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett (Zalabai Zsigmond halálára)
Koszorú helyett tást, illetve a befejezést a pártszervek akadályozták meg az 1945 után történtek miatt. A borsonyos forradalom tájékán megszakadt Zalabai alkotói korszaka. A váratlanul kitört betegsége írásképtelenné tette, alkotói energiáit felemésztette. Fél évtizedes hallgatás után jelentkezett új kötettel, amely három évtizedes irodalmi jelenlét és kritikai aktivitás summája, eredményeinek összefoglaló rendszerezése kívánt lenni. A Verstörténés (1995) címen megjelent impozáns terjedelmű kötet lényegében az író hasonló című nagydoktori disszertációjának a könyvváltozata. Nem annyira a kreatív, mint a rendszerező, szerkesztő, gyűjtőmunka eredménye. Tartalmazza mindazt, amit Zalabai az 1970 és 1988 között fellépő szlovákiai magyar költők alkotásairól elgondolt, különféle műfajokban leírt. A dolgozat egyik opponenseként e sorok írója is tanúja lehetett a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága előtt sikeresen megvédett munka vitájának. A már a címével sem szokványos kötet nem irodalomtörténet kíván lenni, hanem afféle értékelő számbavétele a szlovákiai magyar vers történéseinek a politikai fordulatot megelőző két évtizedben. Zalabai pazar műfaji tarkaságban, de szigorú, módszeresen átgondolt szerkezeti elrendezésben arra keresi a választ, hogy miként és milyen színvonalon alakult, fejlődött, formálódott a vers az 1970-1988 között fellépő generációk, költői csoportosulások, alkotói kirajzások műhelyében. A tematikailag ösz- szefüggő, de indítékukban, módszerükben, minőségükben rendkívül heterogén írások (tanulmányok, pályaképek, folyamatrajzok, esszék, portrék, valamint lektori vélemények, interjúk, visszaemlékezések, ankéti felszólalások, cikkek stb.) impozáns halmazából megszerkesztett mű - úgy tűnik - nem végleges beteljesülése egy rendkívül igényes, nagy horderejű célnak, hanem a hozzá vezető út állomásainak, csomópontjainak, a több évtizedes kutatói, kritikai, szerkesztői, irodalomszervezői stb. aktivitás részeredményeinek első, kényszerű okokból történő összekovácsolása. A két évtized líratörténéseit összefoglaló, „work in progress” állapotában is jelentős mű a Verstörténés, hozzá hasonló kísérlethez, sem méreteiben, sem módszerének színvonalában-igényességében hasonlót nem produkált a szlovákiai magyar irodalomtudomány. A különféle részelemekből, mozaikkockákból összeálló, portrékkal kiegészített irodalomtörténeti „hosszmetszet” átfogó képet rajzol az 1970-1988 közötti időszak szlovákiai magyar lírájának, vagy ahogy a szerző fogalmazza: e líra „történéseinek” legfőbb eredményeiről, eszmei-esztétikai hozamáról. Zalabai módszerében szerencsésen ötvöződik a műközpontúság a történeti szemlélettel. Zalabai azt az eszményt érvényesítette, amelyben az elemző-értékelő módszer hitelesen társul a történeti megközelítés mellett az irodalomtudomány, főként a műfajelmélet legfrissebb aspektusaival, a formanyelvi vizsgálódással. A részletekbe menően kidolgozott eljárásait rugalmasan, nem sablon vagy dogma- szerűen alkalmazta, mindig igazodott a konkrét esetekhez. A művészi eszközöket és módszereket kizárólag funkciójukban és hatásukban vélte értékelhetőnek. Nem vetett el egyetlen költői módsz rt, egyetlen alkotói stílust sem, megg) ííződése volt
