Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET

között Pest leghíresebb német nyelvű hitszónokaként vívta ki nemcsak a katolikus Széchenyi István, hanem a „nem pápista” Kossuth elismerését is. 1828-as pesti útja alkalmával az ugyancsak nem katolikus Kazinczy Ferenc is többször meghallgatta német nyelvű prédikációját. „Nagy stiliszta... poétái képekkel s poétái nyelvben... testét s kivált karját, szépen mozgatja, s tud játszani a hang habzásaival” - írja Páter Stanislaus-ról egyik levelében Kazinczy (5). Nem meglepő tehát, hogy a protestáns Wesselényi is partnerre talál a liberalizmus eszméivel is kacérkodó, kegyvesztett katolikus hitszónokban).

A „társalkodáson” kívül a másik „örömvirága” Wesselényinek a levelezés - erről így ír szemtanúnk:

„Szíve leghűbb barátját, Deák Ferenczet nem ritkán keresi meg levelével - s még ezen csatavezérhöz is igen ritkán emeli föl szavát a közdolgok iránt. Különösen akkor írtunk igen gyakran Zala követének, midőn octóberben a báró szabadság-ideje kitelvén, annak meghosszabítását ismét Deák által kíváná eszközöltetni. Az e felőli válasz késése nem kevéssé nyugtalanná hazánk betegét, míg elvégre az engedelem további ittmulathatására - ismét hat hónapra kiszabva - megérkezett. S ezért a mostani országgyűlésen igen hibásan említé gróf Erdödy Sándor a fejedelem ama különös kegyét, miszerint ez határtalan időt engedett volna Wesselényinek Grafenbergen mulathatni” (25b).

EMLÉKMŰ PRIESSNITZNEK: A VASOROSZLÁN

(A következő oldalakon arról kapunk autentikus beszámolót, hogyan született meg a mindmáig fennmaradt, magyarok által állíttatott Priessnitz-emlékmü terve):

„Nem sok időre megérkezése után b. Wesselényi ama szerencsés s már is Európa-szerte nyilvántartott eszmét létesíté, miszerint a nagy Priessnitznek, mint nemcsak egyesek, hanem a költő kifejezése szerint az egész emberiség jótevőjének, az 1839-ben Grafenbergen lévő magyarság, egy a jelenre nézve érdem- s a jövőre emlékszobrot emeljen, - legforróbb hálája örök bizonyítványáúl. E fenséges indítvány azonnal viszhangra talált kebleinkben... egy pár hét alatt mintegy (az eredeti kéziratban e helyütt hiányzik a szám - KL (pengő forintnyi ajánlatot gyűjtött öszve a közös részvét” (26a). „A báró az egész emlékállító egyesület által, szavazat útján harmad magával választmányi tagnak neveztetvén-ki, csakhamar megkezdettek az előkészületek... A szobor tervezésének kidolgozását, Thorwaldsen ve- télytársa, a világhírű Schwanthaler müncheni szobrász és kir. academiai professor vala szíves magára vállolni, ki a vízcúrát itt hosszasabb ideig szerencsésen hasz- nálá. Wesselényi ezen rá nézve csekély, de nekünk igen fontos kedveskedést sem a- kará jutalmazatlanul hagyni, s midőn Schwanthaler már útnak indulandó vala, számára egy estveli lakomát eszközlött ki, a mintegy 24 magyar aláíró hozzájárulásával. Lehet mondani, hogy Grafenbergen és régi puszta hazánkban is, soha nem üllték meg illy díszesen a plasticai művészet diadalünnepét, melly fölött a múzák életadó szelleme, nemzeti haladásunk nemtöjével rokonulva, látszék lebegni” (26b).