Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET

VÍZGYÓGYÁSZAT - WESSELÉNYI MÓDRA

„Gráfenbergen mint tudni lehet, legfőbb, sőt majdnem egész napi foglalkozása a bárónak, egyedül hydriatikai gyógyításából áll, mellynek igen sok s valóban terhes ágait lelkiismeretesen használja, s mondhatom sok tekintetben szenvedélyesen viszi. Reggelenként rendesen 4 óra előtt burkoltatja magát a gyapjúpokróczba, s mivel igen nehezen s keveset tud izzadni, néha 5-6 óra lefolytáig is elkínlódik e kis fogságban. A gráfenbergi betegek, kik izzadt testtel, de nyugodt tüdővel ugros- nak a jéghideg vízbe - 2-3 percznél tovább nem igen szoktak viczkándozni a friss kádban: - Wesselényi 10-12 perczig fürdik, míg teste egészen kihűl. Ezen izzadás- sal egybekötött fürdés után, szeme többnyire elhomályosul - hihetőleg a víz hidegsége által megtámadt, s a kétszeres mennyiségben és hévvel visszaható nedvek föl- tolulása miatt melly szemhomályt egyedül a fürdésre következő nagy mozgás, sok járkálás oszlathatja el tökéletesen... Ő Gráfenberg környékének majd minden nevezetesebb zugát bejárá, s csak úgy ösmeri a vidék tekervényes ösvényeit, mint akármellyik benszülött. E fárasztó gyaloglások, többnyire hegymászások mellett, annak idejében naponként úszott, néha szántott, aratott vagy csépelt, s így, ha a mozgás életet jelent, Wesselényi bizonyosan legtöbbet élt a grafenbergiek között” (11 b-12a).

(A „hydriatika”, azaz vízgyógyászat alapjául szolgáló ősrégi „nedvtan” taglalására még visszatérünk, most csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a mozgás fontosságát Wesselényi jóval Gráfenberg előtt ismerte s hangoztatta. Már 1831 -ben „balítéletnek” tartotta a kocsin járó nemesek vélekedését a gyakorlásról: „Gyaloglással már épen kevés fárasztja magát, kivált nemes ember, de szinte szégyennek is tartják: - pedig igazán felvéve nyomorék az, ki jól járni nem tud - ha valaki közülünk egy-két statiót gyalogol, már bámulják, híre van...” (22). Elképzelhető, milyen feltűnést keltett a kaszával rendet vágó vagy a gabonát csépelő magyar báró a fürdővendégek körében!).

„Mivel a vízgyógymódban nincs jobb vérmozgaztó és fölizgató szer az úgynevezett zuhanynál - douche, vízsugár - nem csoda, hogy a báró ezen pályaczél- jával igen egyező politicus barátja iránt megkülönböztetett rokonszenvvel viseltetik. A zuhany által nyárban és ősszel naponként két ízben is izgattatá magát a „nagy izgató” - s most midőn már jég és hó köztt hagyám oda Gráfenberget, javában zuhanyok s vas természetével hihetőleg egész télen át kitartandja pályatársa nem é- pen gyöngéd czirógatásait” (12b).

(Nos, a Priessnitz-féle zuhany sugara valóban nem gyöngéden cirógatott, hiszen a jéghideg forrásvíz folyamatosan több méter magasból zúdult alá a „tusoló” testére. A tátraalji Schmekszen, a későbbi Tátrafüreden a „gráfenbergi modor szerint” felállított intézet egyik zuhanya pl. 6,6 méter magasról zúdította 6 Celsius-fo- kú vizét az alatta álló betegre (8)).

„Wesselényi nem nagy vízivó: naponként 14-15 poháron túl nem igen tudja vinni, midőn a gráfenbergi gyakorlott veterán 25-30 pohárral is kiürít önegészsé