Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről
NEMZET ÉS EMLÉKEZET Dr. KISS LÁSZLÓ Egy szemtanú vallomása az „árvízi csolnakos” graefenbergi kezeléséről Priessnitz leghíresebb magyar betege: báró Wesselényi Miklós Wesselényi Miklóssal szemben másfélszáz éve halmozódnak az adósságok — konstatálja keserűen a szerkesztő Takács Péter az 1997-es kiadású Előadások és tanulmányok Wesselényi Miklósról c. kötet előszavában (17). Ennek az adósságnak tudható be az is, hogy mindmáig Trócsányi több mint harmincöt éves monográfiája (20) a legmegbízhatóbb kalauzunk Wesselényi életútjának követésében. Trócsányi - bár nem volt orvostörténész - megkísérelte a Wesselényi-biográfiapa- tográfiai elemeit is megragadni és önálló fejezetet szentelt a „graefenbergi éveknek” is. Lábjegyzetében jelzi: a fejezetben elmondottakat „egy (erdélyi) személy névtelen kéziratos emlékiratából” merítette. A névtelen 1839 nyara közepén került Gráfenbergbe s emlékiratát ugyanazon év decemberében keltezi. Mivel az emlékirat hiteles dokumentuma nemcsak Wesselényi Priessnitz irányította kezelésének, hanem a báró rendkívül sokrétű társadalmi aktivitásának is „száműzetése” helyén, az emlékirat részletes ismertetése segíthet a Wesselényivel szembeni (orvos)törté- nészi adósságunk törlesztésében. A Magyar Országos Levéltárban található (1) A4-es formátumú kézirat számozása a 2. oldallal - a címlappal - indult. Az emklékirat szövege a 3. oldalon kezdődik, ám a továbbiakban csak minden második oldal számozott - idézéskor ezért a számot viselő oldalt a betűvel, számozatlan tükörképét b betűvel jelöljük. Ösz- szességében 32 számozott s 32 számozatlan oldalt tartalmaz a kézirat, melynek írásmódja egységes, gyakorlott kézből származó, jól olvasható. A címoldalon olvasható Shakespeare-mottón túl maga az emlékirat is mottóval indul: „József császár megtanított engem szenvedni, de nem félni! B. Wesselényi Miklós - a most élő Miklós atyja, Erdély egyik országgyűlésén.” A mottó arra utal, hogy az idősebb Wesselényi Miklós (1750-1809) „a zsibói bölény” 1781-tői 1789. december 15-ig Kufstein várában raboskodott, ahová a „kalapos király”, II. József záratta őt féktelenkedéséért. Az atya várrabságára való utalás nem véletlen, hiszen az emlékiratíró az első nyolc lapon (3a-6b oldalak) a fiú 1839-es elítélésének előzményeit, a pert és Wesselényinek februári 9-ei fog
