Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Kmeczkó Mihály: Utóirat (versnovella)
Kmeczkó Mihály Egy ködös külső rétegből és egy fényes(ebb) belső rétegből állsz. A bőrödtől hegyesszögben csíkok indulnak ki. Időről időre elillan belőled egy nagyon fényes sugár. Többmétemyire is elhatol, mielőtt elenyészik. Egész labirintusok villogó, pislogó, lobogó fényből. A sziporkák némelyike mozdulatlan, mások sötét háttér előtt mozognak. E fantasztikus galaxisok fölött fényes, többszínű lángok és homályos felhők úsznak. Élettelen tárgyaknak nincs ilyen képe. A kéz akárha a Tejút lenne, szikrázik, viliódzik a fényes kék-arany háttér előtt. Az élőlények belső állapota visszatükröződik a minták fényességében, halványságában vagy színében. Az ember belső életműködése van megírva ezekben a fényhieroglifákban. E hieroglifákat már felfedeztük. De kiolvasni még nem tudunk belőlük semmit. Nem káosz az, amit látunk. Csak számunkra olvashatatlan. 17. A világ egy íróasztal. Egyetlen íróasztal a világ. Fehér. Sima. Téglalap alakú. A fehér persze sokszínű is lehet. A fehérben ott rejlik minden szín. (Ha meglátod benne.) (Magadat.) A sima lehet egyenes, lehet hullámos. Vagyis görbe is, rücskös is. (Mindez nézőszög és távolságtartás következménye.) A téglalap lehet lapos, lehet hasas. Ha elég nagy, lehet gömbölyű. Is. (Szemlélet, tapintat és arány függvénye az egész.) Világ lehet többféle. Lehet virág. Lehet „csak” ág. Ha ág, lehet több is. Ha több, lehet végtelen is. Végtelen sok. (íróasztal.) (Ne feledjük!) A világ egy íróasztal. A világ: az íróasztal. A világ csak íróasztal. A világ 1 íróasztal.
