Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Mács József: Meddig ér a gyökérzetünk?
KÖNYVRŐL KÖNYVRE gél, hogy Balassi még a vár vagy a végvár, Ozsvald meg már a robogó vonat ablakából nézi az élet valóságát. Vitézi egyenruhában az egyik, szülőfaluja és szülőföldje emlékeihez tapadva a másik. „Újabb irodalmi kezdetünk művelői onnan származnak, indulásunk faluközpontú... A város később következik, amikor lakó- és munkahellyé lesz”, írja Duba Gyula, és még hozzáteszi: „a falu hűségre, a város hűtlenségre csábít...” Trianon után „a kisebbségi léthelyzet új a magyarság számára. Az akkori fiatalok - Mécs László, Győry Dezső, Fábry Zoltán, Szalatnai és Peéry Rezső, a Dobossyak - apáikkal szembefordulnak, új identitást keresnek, korszerűbb nemzeti tudatot fogalmaznak, mely más, mint apáiké, ám nemkevésbé magyar.” Hadd tegyem mindjárt hozzá: Trianon az alkalmazkodás kényszerűségét teszi (sajnos) korparanccsá az elszakított magyarság számára! Duba Gyula szükségesnek látja hangsúlyozni a Felvidék hozzájárulását a magyar tudat gazdagodásához, mert szerinte erről Erdéllyel ellentétben kevesebb szó esik. Ha e megállapítása alatt a Trianon előtti időket érti, akkor minden kétséget kizáróan igaz. Ami azonban utána következik, arról csupán az mondható el, hogy a felvidéki magyarság nemzeti tudata állandóan szegényedik, értelmisége a megmaradásáért küzd, irodalma és minden más ennek az elképesztő helyzetnek a kényszerképződménye. Hogy a Duba könyvében leírt példával éljek: az első köztársaság irodalmának művelői felkészült emberek voltak, igazán felfígyeltető művet írni azonban nem, vagy csak nagyon kevesen tudtak! Ezért született meg Illés Endre tollából az egész irodalmukat súlyosan elmarasztaló ítélet. Számunkra sokkal kilátástalanabbul indult minden. Az értelmiséget elűzték vagy menekülésre kényszerítették, iskoláinkat évekig zárva tartották, a semmiből kellett kulturális életet teremtenünk. Fábry Zoltánnak azt a megállapítását, hogy „halott centrum, tehát éledő perifériák,” Duba könyvében elfogadhatónak, de egyben elfogultan túlzónak is tartja. Én viszont úgy változtatnám meg Fábry Zoltán gondolatát Trianontól napjainkig érvényesnek tekinthetőén, hogy a sokkból lassan éledő centrum és a hosszan tartó haldoklásra ítélt perifériák! Duba Gyula azzal fejezi be a sorsunkkal kapcsolatos, gondolatokban gazdag könyvét: „Meggyőződésem, hogy a felföldi szellemiség gondolata nem csupán illúzió, hanem igazi gondolat is! Alkalmas kutatásokkal bizonyítani lehetne!” A leckét tehát feladja nekünk, szlovákiai magyaroknak, de a magyarországiaknak is. Az az érzésem, hogy Szerelmes földrajzom című kötetét elolvasva bizonyára többen lesznek, akik vissza-visszatémek a Duba Gyula által megfogalmazott felföldi szellemiség gondolatához. Könyve érdekes és olvasmányos, tanulságos és mélyen elgondolkoztató szellemi barangolás, s ami számomra a meglepetés erejével hatott, hogy tájékozódó és tájékoztató izgalmas szellemi utazásából a Halódó parasztvilág című regényéből vett részlettel és más, a szülőföldjéről szóló írásokkal természetesen tér vissza ahhoz a felnevelő fuzesgyarmati faluközösséghez, amelyről hűséggel vall az utóbbi évtizedekben megjelent regényeiben. Mács József
