Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Kmeczkó Mihály: Utóirat (versnovella)
Kmeczkó Mihály 12. A hatalmas iskolában egyetlen osztály (sem) volt. (Abban) az egyetlen (nem létező) osztályban egyetlenegy iskolapad. A (szék nélküli) padban (halálnyugod- tan) üldögélt a béka. (Merthogy itt ő volt a béke.) Annak a békának hiányzott a két lába. (Akkor hány lába is volt?) (Hány lába volt összesen annak a békahadnak, a- mely ebben a pillanatban egyebütt téblábolt?) A ki tudja, hány lábú békának befelé néztek a szemei. (Kifelé sem volt vak, de csak befelé látott.) A befelé látó békának egy aranypénz volt a nyelve helyén. (A nem létező igazgató azt hitte, aranyfoga van a befelé látó békának.) (De hogy minek?!) (Minek az aranyfog, ha igazgató sincs!) Az aranynyelvű, aranyszájú béka csak tüsszögni tudott. Először a társait tüsszentette ki a padsorokból. Azután a padsorokat az osztályból. Végül az osztályokat tüsszentette ki az iskolából. A hatalmas iskolának már csak egyetlen osztálya van. Az egyetlen osztályban már csak egy béka ül. (Az eltüsszentett padsorban.) Ki látta? Látta valaki egyáltalán?! 13. Barátommal futottam egy erdőben. (Nem tudom, miért.) Lefelé ereszkedtünk a kaptatón. Találkoztunk a farkassal. (Nem tudom, mért pont itt.) Barátom azonnal megfordult és futni kezdett. (Nem tudom, hová.) Én farkasszemet néztem az állattal. (Nem tudom, meddig.) Lehet, hogy már nem is láttam a farkast. (Lehet, hogy farkas sem volt.) (Csak bennem.) Egyikünk sem mozdult. Megfordultam és futni kezdtem. (Nem érdekelt, merre.) Felértem a kaptató tetejére. (Pedig oldalvást futottam.) Láttam, hogy a völgyben barátomat utoléri a farkas. (Pedig nem is futott utána.) Elkezdi marcangolni. (Pedig erre nem kértem.) 14. Intenzív érzelmi izgalmat mutatott. Nagyarányú tevékenység folyt a formatio reticularis mélyebb szintjein. (Ez
