Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - Motorcza Gyula: Távoli szerelem

Távoli szerelem Ezek a gondolatok kavarogtak benne. Teljesen az események hatása alá került, ki­billent megszokott életritmusából. Kapkodott, feszült volt, képtelen volt összpon­tosítani. A zürichi repülőtéren már kedvenc szállodájának az autója várta. Landíni a sakkverseny helyszínére hajtatott. Mire odaért, a díjátadásnak vége volt, a sajtó- tájékoztatónál tartottak. Dávid Lebov, a nagydíj elnyerője nyilatkozott enyhe oro­szos angolsággal a riportereknek.-Nagyon magas színvonalú, fárasztó, küzdelmes versenyen vagyok túl. Kö­szönöm a rendezőségnek a ragyogó szervezést. Igazán öröm volt az önök gyönyö­rű országában játszanom. Miközben landíni e szavakat hallgatta, életében először látta fiát. Tízméter­re állt tőle, amikor Landíni elvesztette eszméletét, szívrohamot kapott. Néhány perc alatt hunyt el. Boldog volt, elégedett. Megbékélt. Amikor Dávid Lebov hazautazott Kijevbe, másnap édesanyjánál töltötte a péntek estét. Elmesélte a svájci nagydíj eseményeit. A professzor asszony anyai büszkeséggel hallgatta sikeres fiát.- Képzelje, mama! Egy idős úr a sajtófogadáson rosszul lett és meghalt. Ha jól tudom, olasz volt, Landíninek hívták. Léna asszony könnyes szemmel hallgatta a történetet, s amikor a fiú ki­mondta a Landíni nevet, az asszony halkan megjegyezte:- O volt a... papád. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom