Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Kmeczkó Mihály: Utóirat (versnovella)
Utóirat (Tehát ő.) (Is.) (A keresztút.) És nő. És ölelkezik. De ez az ölelés a birkózók ölelkezése. Markolják. De nem kívánják. Ölelik. De ölik egymást. Fölemelik. Hogy lezuhanhasson. Leteperik. Hogy feltámadhasson. Vonzzák. Hogy kerülge(the)ssék egymást. Taszítják egymást. Hogy összeomoljanak. Hogy egymásra zuhanjanak. Hogy eggyé váljanak. Mert nem egyek. Nem is lesznek. Soha. Szerencséjükre. A keresztútnál vár az élettárs. (Az élettársnál vár a keresztút.) A keresztút alatt fogsz találkozni önmagaddal. (S önmagad alatt a keresztúttal.) 6. Mit tud a hal a vízről, amiben egész életében éldegél? Milyen is a világ körülöttünk? Amilyennek az elménkben felépítjük. Befolyási övezetünk nem ér véget a bőrünknél. A fejben ugyanannyi az űr, mint a világegyetemben. A beteg lelket beteg világ veszi körül. (Régebben is a páciens fizette a doktort.) (Hogy egészségesen tartsa.) (Ha mégis megbetegedett, a doktor fizetett neki.) (Az életével.) 7. Mit keres itt ez a gyerek?! Ki az apja? Ki az anyja? És mért van szakálla? Kitől állapotos?! Mit keres itt ez a gyermek? 8. Imi kéne! Élni kéne! (Cukrot adnék annak a madárnak!) (Dalolja ki nevét a babámnak!!!)
