Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - Deák Katalin: Prága és a (cseh)szlovákiai magyar irodalom
Prága és a (cseh)szlovákiai magyar irodalom képes feloldani”80. Következő, látomásverseket tartalmazó kötetéből, amely az Üzenet a barlangból (1971) címet viseli, ugyanez a hangulat sugárzik. A versek erősen emlékeztetnek Kafka műveire: „az aprólékosan kidolgozott részekből ösz- szeáll az egész, de ennek jelentése már rejtetten marad, helyesebben érzelmi, hangulatijellege, iránya van, és sokféle értelemmel tölthető meg, mert a versvilág csak a hangulatot s a tartalomnak a keretét hordozza”81. Különösen fenséges és komor hangulatú Rózáb című versét olvasva asszociálhatunk a Kafka-prózára, konkrétan a szerző A törvény kapujában című példázatára. Gál Sándornak, az ún. „négyek” csoportosulás egyik tagjának korai líráján ugyancsak érezhető a cseh irodalom hatása. A magyar nemzeti költészet legnagyobbjai (főként Ady, József Attila, Kassák és Nagy László) mellett verseit olvasva a csehek közül elsősorban szintén Holan, de rajta kívül Holub, Siktanc és Soto- la lírája ötlik fel bennünk.82 A (cseh)szlovákiai magyar prózairodalomban elsőként a kritika- és irodalomtörténet-írást vizsgáljuk meg a kafkai hatás szempontjából. Bár a magyar nemzetiségi irodalmat a közép-európai irodalom összefüggésrendszerében vizsgálja, e- zen belül főként a cseh és a magyar irodalom és kultúra közötti kapcsolatok kutatása kapcsán vált ismertté a kiváló csehországi hungarológus, Rákos Péter neve. Amellett, hogy a magyar és a cseh olvasóközönséggel kölcsönösen megismertette egymás irodalmát, illetőleg a műfordítás terén ugyancsak jelentős munkát végzett, széles körű világirodalmi tájékozottságát tanulmányíróként is kamatoztatta. Fentebb részletesen szóltunk az 1963-ban a csehországi Liblicében megrendezett Kafka-konferenciáról, amelynek Rákos is meghívott vendége volt. Ez alkalomból írta a később magyarul elsőként megjelent kötetében (Tények és kérdőjelek, 1976) kiadott Kafka többértelműségéről című tanulmányát, amelyben a Kafka- életmű egyik legfontosabb sajátosságának „megfejtéséhez” járult hozzá. 1964-ben aztán Még néhány észrevétel Kafka világának „valódi értelméről”83 címmel folytatta az elkezdett gondolatsort, amelynek lényegi állítása, miszerint Kafka szövegeiben több jelentés rétegeződik egymásra, amelyek egyáltalán nem zárják ki egymást, sőt inkább egyidejűleg érvényesek és szigorú struktúrát alkotnak. Rákos szerint a szerző „képei mindig többet jelentenek, mint önmagukat, de egyszersmind („szó szerinti”) önmagukat is jelentik. Ez tehát voltaképpen nem allegória, nem is szimbolika, s lehet, hogy célszerűbb volna többértelműség helyett általános vagy egyetemes értelemről beszélnünk”84. Kiemelendő Rákosnak a korszak marxista irodalomfelfogásával bizonyos mértékig szembenálló, haladóbb nézőpontú véleménye, miszerint még Kafka Amerikájáról sem merné kizárólagos érvénnyel kijelenteni, hogy az író csupáncsak „a kapitalizmus árnyoldalait akarta benne leleplezni, semmi többet”. Úgy véli, hogy az irodalmár „voltaképpeni feladata nem annak kutatása, hogyan fejezte ki Kafka kora történeti-társadalmi valóságát, hanem fordítva: hogyan determinálta ez a valóság azt, amit Kafka kifejezett. Művének tehát nem annyira társadalmi kicsengésére, mint inkább társadalmi gyökereire kell figyelni”85.
